Miért van az, hogy a legtöbb ember iránt akik szenvednek (lelkileg, mentálisan) a többi a ember nem érez szánalmat, sajnálatot?

#19 Miért gondolod, hogy ismered őt? :D

Én ismerem élőben (sajnos), amúgy nem híresség.

Mindenkinek vannak problémái meg nehézségei és mindenki máshogy kezeli (vagy épp hogy nem kezeli) őket. Mivel mindenki magából indul ki, az emberek mások látszólag ugyanolyannak kinéző problémáját és nehézségét is ugyanúgy kezelik (vagy épp hogy nem kezelik) mint a sajátjukat.

Amit az ember saját magában elítél, azt ítéli el másban is. Legyen az egy tulajdonság vagy döntés vagy akar egy mentális betegség.

(És pl mentális betegségeknél sajnos eléggé megmaradt meg a társadalomban hogy húúúú ez egy elítélendő dolog, mert....)

Azt tegyük hozzá, hogy sok esetben a "látványosan szenvedők" nem is igazán szorulnak segítségre, csak ezzel akarják kivívni a figyelmet. Adott esetben kifejezetten az a céljuk, hogy megvezessenek, befolyásoljanak.

Kicsit olyan mint amikor a hisztiző kisgyerek megkapja amit akar, ezért legközelebb is hisztizni fog.

Másrészt a mentális, lelki gondok megoldása 90%-ban az egyéntől függ. A másiknak is vannak gondjai, nem tudja megoldani a problémát. Adott esetben még csak segíteni sem tud. Pont ezért nem feltétlen kell traktálni a másikat.

Illetve ott vannak az örök panaszkodók. Akiket meghallgatsz, azt hiszed segítettél. Majd 5 perc múlva ugyanazt sírja el másnak, majd megint másnak. Majd másnap kezdi elölről.

Az sem egyszerű, hogy sokszor a "szenvedő fél" a saját "fájdalma" mögé burkolózva viselkedik paraszt, eltaszító módon a másikkal. Aztán csodálkozik, hogy nem kap szeretetet, miközben csak elvárja de nem viszonozza.