Miért van az, hogy a legtöbb ember iránt akik szenvednek (lelkileg, mentálisan) a többi a ember nem érez szánalmat, sajnálatot?

Az emberben belül ott van az állat, még ha sokan leplezik is. De sok helyzetben nagyon is előjön, például a mindennapi konfliktusokban, párválasztásnál, stb...

Amikor mindezt pedig az adott illető szemére veted, akkor meg megy a felháborodás, pedig a napnál világosabb!

Nem csupan emberi tulajdonsag.ezt nem is értem.

Az ember viszont megvalogatja kivel empatikus. Kivel rokonszenvez es kivel nem.

#12 Szerintem ez sem feltétlenül így van. Én akkor éreztem meg, amikor egy ember már zsigerből utáltam, pedig nem is ismertem... Egyszerűen ellenszenves, sunyi tekintetű volt.

Sosem értettem, hogy tudom utálni, amikor alapvetően nem tartottam magam egy ítélkező személynek. Végül kiderült, hogy milyen is ő (a munkatársai elmondása alapján minden, csak nem jó), és nem véletlenül tartottam tőle. Ő amúgy pont nem a szenvedő típus, sokkal inkább hűvös.

12 ugy hogy van aki energiavampir le akar huzni, van aki még neki àll a segitöjét szidni vagy felette akar hatalmaskodni es aljas szemét.

Attol hogy valaki maga alatt van még nem lesz egy jo ember.