A társadalom miért a kedves embereket szorítja háttérbe és a tudatlan, erőszakos embereket előtérbe?

Hát, nem tudom, de pacsi :D Én is ilyen “people pleaser” típus vagyok, és már nagyon elegem van belőle, hogy csomó ember kb. egy élő boxzsákot lát bennem.

Az a szomorú, hogy megpróbáltam egy időben én is ilyen rideg, távolságtartó, önző, “mindenkin átgázoló” lenni, aki nem hagyja, hogy kihasználják mások, inkább ô használ ki másokat - és ez kb. MŰKÖDÖTT is, voltak, akik rendesen féltek tőlem, és persze nem tudtak közel kerülni hozzám, mert túl erősek voltak a “falaim”. És boldog voltam tőle? EGY FENÉT. Teljesen kiégetett ez az időszak, egy idő után úgy éreztem, hogy semminek nincs értelme így. Én szeretek kedves lenni az emberekkel, szeretem szeretni az embereket, és szeretem, ha szeretnek, ha bizalmas viszonyban vagyunk egymással.

Egy ideje megint próbálok pozitívan állni a dolgokhoz, látni a szépséget a sebezhetőségben, de egyre rosszabb a helyzet. Pont most kezdek ismét eljutni arra a pontra, amikor már úgy érzem, nem érdemes őszintén kedvesnek lennem az emberekkel, mert szinte mindig azt kapom vissza, hogy mekkora sz*r alak vagyok, mert hát ha rólam mondanak ilyeneket, én úgyis megbocsájtok. Tényleg nem tudom már, hogy mit csináljak.

Az a baj, hogy tényleg nem értitek, hogyan működnek az emberek. A barátom az lesz, akivel működik a kémia, és ez kb.semmilyen összefüggésben nem áll azzal, mennyire kedves meg segítőkész. Jó, ha az, de önmagában ennyi édeskevés.

A mindenkin folyamatosan segíteni vágyó emberek iszonyatosan irritálóak. Dicséretes, ha ilyen késztetéseid vannak, de akkor menj segítőnak hajlektalanszállóra vagy állatmenhelyre vagy mit tudom én, de ne ezzel próbálj barátokat szerezni, mert az nem így működik.

Elnézést az egyenes válaszért, de neked is jobb, ha ezt tudod.

Az a baj az általad felsorolt példák jó részével, hogy logikátlanok, és hiába a segítő szándék, leginkább azt éred el vele, hogy a másik kellemetlenül érzi magát tőle.

"látom, hogy munkahelyen olyan nehéz dobozt kell emelnie hogy alig birja el.": Ha kéri, hogy segíts neki, és te a másik oldalról támogatod a doboz emelését, az rendben van. Ha elveszed tőle, vagy ott nyüzsogsz anélkül, hogy segítséget kérne, az nincs rendben. Azzal azt üzened, hogy gyengének tartod.

"látom hogy munkahelyen szopatnak valakit a megrendelésekkel és átveszem tőle és oda adom az enyémet ami kb 10szer könnyebb." Ilyet ne csinálj, kérlek! Ennek a tettnek az üzenete az, hogy "Olyan kis béna vagy, hogy még ennyi se megy neked, de tessék, odaadom az enyémet, hiszen nekem a tízszer nehezebb sem okoz problémát." Elhiszem, hogy nem ez a cél, de az üzenet akkor is ez.

"Valaki bánatos mert nem tud 1 nap szabit se kivenni és elcserélem vele a napomat." Nagyon ritkán, ha megkér, oké, de rendszeresen szintén felejtős. Senki sem szeret a másik lekötelezettje lenni.

"Valaki csóró és megveszem neki steamenon a játékot kb 1500ft-ért." Könyörgöm, ezt ne!!! Iszonyatosan megalázó!!!! Én sem vagyok eleresztve anyagilag, de egyszer próbálna meg nekem valaki ilyen módon alamizsnát adni, biztos, hogy a jövőben nem keresném a társaságát. Ennek az üzenete szintén az, hogy "Bezzeg én, veled ellentétben, megengedhetem magamnak." Családon belül esetleg elfogadható, ha olyan a viszony, de családon kívül SOHA.

"Valakinek várnia kell sokat a buszig és megvárom vele." Ezt sem igazán értem, minek, max. ha tényleg olyan jót beszélgettek. De tudod, vannak, akik a hátuk közepére nem kívánják az ilyet, mert munka után csendre vágynak, valakik meg viszonozni nem akarják, mert az udvariassági köröknél fontosabb számukra, hogy pl. minél előbb odaérjenek a bölcsibe a gyerekért.

"Valakit elhagyta a párja és segítek neki talpra állni." Ez bizonyos keretek között rendben van, de nem mindegy a viszony, a mód stb.

Azt írod, nem nyomulsz, pedig de. Ezek mind nyomulós, szeretetkoldus megnyilvánulások. Mindegyikkel azt üzened, hogy "Bármit megteszek, teljesen háttérbe szorítom magam, az én szempontjaim az utolsók, de légyszí, légyszí, vegyen már észre valaki!" Sajnos azonban ez a taktika minden esetben az ellenkező hatást váltja ki. Senki sem szereti a szeretetkoldusokat. Erre bizonyíték, hogy saját bevallásod szerint téged sem igazán szeretnek az emberek.

Vannak azok a kapcsolatok, amiben természetes, hogy háttérbe szorítom magam. A gyerekeimmel kapcsolatban egyértelműen, a házasságomban, időnként, a nagyon közeli barátaimmal szemben pedig akkor, ha ez kiegyensúlyozott, tehát ők is megteszik értem. Távoli ismerősökkel, kollegákkal nem. Aki minden körülmények között elnyomja a maga szempontjait, és mindig mást helyez előtérbe, az vagy szent vagy balek. Szentnek lenni magányos műfaj, az emberek tisztelik őket, de barátként nem rájuk vágynak, a balekokat meg mindenki csak körberöhögi.

Azt írod, átlátsz az embereken, és észreveszed, ha segítségre van szükségük. Az emberek azonban utálják, ha észrveszi valaki a gyengeségeit. Ez ellen lehet kapálózni, meg hogy te csak jót akarsz, de ez van. Ne legyél ilyen módon extra figyelmes, mert senki nem lesz érte hálás, csak kaerülni fognak.

"Szóval akkor miért is működik így a legtöbb ember, amit fentebb felsoroltál?" Azért, mert senki sem szereti, ha ennyire felszínre jönnek a gyengeségei. Senki sem szereti, ha ilyen nyíltan a képébe tolják, hogy ő béna (hiszen a legkönnyebb munkahelyi feladatot sem tudja megcsinálni), csóró (más mellényzsebből kifizeti azt, amire neki nincs pénze), és mindenki utál mások lekötelezettje lenni. Hogy miért? Csak. Ha nem akarod, ne értsd. De a tényt el kell fogadnod, hogy ez van, ilyenek, ezért nem lesz soha senki hálás neked a felsorolt segítségnyújtásokért.

Tényleg csak magamat tudom ismételni: ha túlteng benned a segítő szándék, válassz olyan foglalkozást, ahol ezt kamatoztathatod. De ne vegyél meg a kollegádnak semmit, ne várd meg a buszt azzal, aki nem kéri, ne vállald magadra a legnehezebb feladatokat, és ne legyél mindenki lelki szemetesládája. Az emberek a legtöbb esteben tapintatot sokkal jobban értékelik, mint a kéretlen segítségnyújtást.