Hogy lehet félreértések nélkül tudtára hozni valakinek, hogy szereted? Nem szerelemes vagyok, "csak" szeretem.

Dehogy akarom magamhoz édesgetni. Nagyon nem.

Többnyire lazán beszélek ezekről. Van három másik.jóbarátom, félevente megkapják tőlem ugyanezeket, pedig kettőjüknek ugyanúgy ott az felesége, és a gyerekek is. És ott a gyerekek is imádnak. De nem a legjobb barátom egyik sem. Őt annak tartottam, de tényleg azt hiszi most a vitánk óta nem szeretem. Mindenhol azt keresi, hol akarom bántani. Tudom, érzem. Pedig ez nincs így. Tény, hiába közeledett, békülni akart, én voltam elzárkózó. Aztán fordult a dolog, és ő tette mindezt.

Kifogásnak hat, ha azt mondom, ő ilyen típus?

Valószínüleg ez egy szokásos, hétköznapi történet. Ha nen lenne introvertált, vagy a kapcsolatunk nem lett volna olyan kimért, távolságtartó, mégis őszinte és mély, könnyebb lenne kifejtenem mindezt. Így csak agyalok hogy tegyem, ne tűnjön másnak, mint ami.

Elengedni? Nem. Ezt sem szeretném. Pont kielégítő volt számomra a kettőnk barátsága, hogy ne pszichológushoz járjak, és fentebb kifejtettem, ő hasonlóan nyert az "ügyletből."

Nem. Én fordultam el, ő próbálkozott. Aztán én kerültem olyan periódusban, hogy nyitott vagyok, akkor neki nem volt jó hangulata. Igen, legutoljára én voltam ismét aki hátat fordított. Van két gyönyörű gyereke, akiket imád. Van egy kiváló felesége. A kapcsolatuk néha rossz. Mindenkinek az. És ezt nem is szeretném tönkre tenni, nem is akartam soha. És ezt szeretném alá is húzni.

Túl közel lakunk, így nagyon sokszor futunk össze, autóból integetünk egymásnak, legtöbbször mosolyogva. De csak egy biccentés, és tovább rohanunk mindketten.

De ezt szeretném befejezni. Mert amúgy tényeg nagyon sokat jelent, csak nem mondtam ki soha. És lelkiismeret furdalásom is van miatta.

Hangsúlyozom, nem a kapcsolatára vágyom, se a gyerekeire,se semmire. Nem is értem miért keveritek bele ezeket. Ok. Neki nem az első házassága, de biztosan tudom, hogy nem a harmadiknak szánt volna bármikor is. És meg csak nem is ez volt a kérdesem, és már az ején leszögeztem, hogy gyerekei, házassága ott van. Sem az a kérés, hogy a házasságába fekteti-e az idejét, vagy sem, bár remélem így van.

Nem, nem ő volt a hibás. Vita, amiben nem értettünk egyet, egy harmadik személyről szólt, aki közös ismerősünk. Én azt éreztem, hogy féltékeny, és ezért csap egy haaaatalmas patáliát. Ezért fordítottam hátat. Pedig bizonyára csak félreértés volt, de nem engedtem, hogy befejezze a mondanivalóját, és otthagytam. Hátat fordítottam, és azt gondolom ez nagyon sértő, ha nem hallgatsz meg valalit, csak a hátad mutatod neki.

Egyedülálló vagyok, 27 éves, de akkor sem gondolom, hogy ezen változtatnom kellene, csak mert mindjárt itt a 30, és ketyeg a biológiai órám. Viszont kellően felnőttnek tartom magam, hogyha elkövettem egy hibát, azt helyre is hozzam, és tényleg próbálkozik. A kérdés az, hogyan mondjam mindezt. Erről szólt az egész kérdés, de mindenféle idétlen teóriát tesztek bele...

De ha már itt tartunk, valaki elmondaná mi egészséges kapcsolat egy férfi-nő barátságban?

Vagy ha valaki házas, akkor már nem lehet női barátja?

Komoly kapcsolatom volt egy pár, közös megegyezéssel értek véget. Mert kevesek voltunk egymásnak. Volt olyan, akinek volt egy aranyos gyerekkori barátnője. Mint az ovisok, amikor együtt voltak, de egy percre sem merült fel bennem, hogy féltékeny legyek. Vagy az a probléma, hogy szingli vagyok, és így már elképzelhetetlen?