Vesztetek már össze félreértésből akár évekre valakivel, később azonban tisztáztátok és kibékültetek?

Velem nehéz összeveszni, ilyen tehát nem volt.

Megtörtént viszont, hogy évekig nem vettem kezembe Mocsári Erika könyveit, miután egyik regényében azt olvastam, hogy " a kunyhóban nyilván otthon voltak, mert a kéményből felfelé szállt a füst". Van némi közöm az irodalomhoz, így mindig érzékenyen érint a fogalmazási, vagy szórendi hiba. Az említett mondatban ez utóbbit véltem felfedezni. Helyesen szerintem így hangzott volna: a kunyhóban nyilván otthon voltak, mert a kéményből füst szállt felfelé. Aztán évekkel később, amikor egy tavaszon a karácsonyi faeladásból megmaradt rengeteg fenyőgallyat tüzeltem el, észrevettem, hogy ha erősen ég a tűz, a füst egyenesen felfelé száll, míg ha csak pislákol, a szél lengeti amerre épp fúj. És akkor leesett; ha a kunyhóban otthon vannak, nyitva van a rostély, hogy a tűz erősebben égje. Ha elmennek otthonról, lezárják a rostélyt, hogy épp csak a parázs megmaradjon.

Mostanában sikerült - lassan 3 hónapja tisztázatlan a helyzet.

(Nehezen fog menni a békülés, mivel túl sokszor megbocsátottam és folyamatosan visszaélt a bizalmammal.) Sőt, mindig jobban, ahogy engedékenyebb voltam...