Mit kezdenétek egy ilyen szaktárssal vagy "baráttal"?

Az egyetemen találkoztam ezzel a lánnyal, a szaktársam, sok közös óránk volt, egy kollégiumban laktunk, beszélgettünk és így mondhatni "jóban" lettünk. Alapból nem lenne vele problémám, mert velem segítőkész, kedves, még vicces is és valamikor egész jól el szoktunk dumálgatni. Viszont sokszor már úgy érzem, hogy nem bírom vele és rossz hatással van rám. Depressziós, fóbiás és annyira negatív, szorong, aggódik, fél, hogy már félek rámragasztja. Ez lehet, hogy hülyeség vagy már csak beképzelem magamnak, de tényleg sokszor azt kell hallgatnom, hogy csak panaszkodik és panaszkodik. Mindenre nagyon rá tud parázni, szinte nincs is olyan mondata, ami pozitív lenne és ne azt tükrözné, hogy valami baj van vagy lesz. Közben pedig elég negatív, nagyon kritikus és sokszor szerintem már-már bunkó, szóval neki semmi sem elég jó, mindent és mindenkit leszól, kritizál, kinevet. Amolyan "mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" típus. Elkezdek vele beszélgetni és már közben érzem, hogy "ne, már megint...", hosszabb távon pedig tényleg olyan mintha leszívná az ember energiáit és rádpakolná a mindenféle gátlásait, bizonytalanságát, negativitását, stresszt. Illetve vannak ilyen fura dolgai, hogy pl. fél a vonattól, fél a lifttől, nem mer szőlőt enni nehogy megfulladjon tőle, nem mer leülni mások mellé vagy buszozni sem mert sokáig... ezekhez pedig nekem is alkalmazkodnom kell, ha vele vagyok. Ő engem nagyon kedvel, másokkal egyáltalán nem is szokott beszélgetni vagy találkozni és sokszor már azt érzem, hogy rámtapad, velem akar menni mindenhová, várjam meg, megvár stb., nekem ez is sok. Nem szeretném megbántani, de én annyira nem érzem így jól magam és azért ez sem egy utolsó szempont.