Jól összevesztem a barátaimmal egy komplex szituációban, amiről kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok?

Hát a mai nap után nagyon csalódott vagyok. A srác elrángatott a város másik végébe, majd közölte, hogy szüksége van rám, mert összeveszett a csajjal.( a csaj annyira féltékeny volt, hogy a srác egy egyetemi lány csoporttársára azt ordította, hogy te csúnya k**** egy nagyobbacska házibulin) Elmentem, mert régi barátságról van szó, de bár ne tettem volna. A fiú azt mondta, amikor látta, hogy én nem fogok segíteni, hogy jobban érezze magát, hogy egy utolsó po**ró fé**g vagyok, majd közölte, hogy nélküle egy senki vagyok. Ő neki mindig ott lesz a csaj, akit bármikor magáévá tehet, amikor csak akar én nekem meg soha nem lesz senkim. Ez után nagyon mérges lettem és azt mondtam a lányra, hogy egy hisztis k**** akiben biztos vagyok, hogy örömét leli a srác. A vicc az, hogy ezek után úgy hagyott ott, hogy őneki fontos a barátságunk, de a következő lépést már nekem kell megtennem, ha akarok valamit. Most hívott a csaj, hogy szégyeljem magam, hogy mit mondtam róla és azt mondta, hogy hiába akartam kifúrni a srácot ő mindig őrülten imádni fogja a srácot. Majd a durva dolog az volt, hogy azt mondta, hogy pátyolgatott dédelgetett, mint a saját gyerekét, úgy is tekint rám, de nem akar többé látni. Nagyon fáj a dolog, mert két 7 éves barátságnak látszik már a vége, de a lány telefonhívása miatt jobban aggódok, mert örökre belelöktem ennek a srácnak a karjába és ezért bűntudatom van.