Jól összevesztem a barátaimmal egy komplex szituációban, amiről kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok?

Mindkét esetben vannak pszichoszociális szerepzavarok - nem kevés: a lánynál is és a fiúnál is.

Milyen családi háttérrel/gyermekkori múlttal rendelkeznek? Mi a szülők foglalkozása? Testvérük van-e? Unokatestvéreikhez való viszonyaik hogyan alakulnak a mindennapok során?

Te miért vállaltad a "békebíró" szerepét? Milyen viselkedési mintázatot láttál otthon a szüleidtől? Szüleid foglalkozása? Testvéred? Unokatestvéreidhez való viszonyulás a mindennapokban?

Hány évesek vagytok? Milyen jövőképpel rendelkeztek?

Ui: válaszaidból arra következtetek, hogy a hímneműek táborához tartozol. Igazam van? Tévedek? Erősíthetsz, illetve cáfolhatsz.

Voltam én is hasonló helyzetben, mint a lány - már ami az URALKODÓ TÍPUSÚ férfiakat illeti. (Én vezettem rá az illetőt, hogy önértékelési zavara van. Abban a pillanatban nem "hősködött" akkor tovább Velem.)

Alig pár hónapig tartott közöttünk harmónia (egyéb külső okok miatt ismét felborult a nagy nehezen visszaszerzett egyensúly.)

Mivel már jócskán középkorú vagyok (46 éves,) nem látom értelmét "próbálgatni megtartani" a bármilyen oknál fogva rosszul működő kapcsolatot.

Nem véletlen az, hogy nem tart sokáig a harmónia. Még akkor sem, ha esetleg mindkét fél folyamatosan tesz azért, hogy helyreálljon a béke.

Bioritmikus eltérés (összehangolhatatlanság) - van ilyen.

Mivel még csak 22 évesekről van szó a történetben, MINDENKI RÁÉR MÉG - majd ha közeledtek a 35. életévhez akkor essetek kétségbe!

Főleg nők esetében lehet TÖRÉSVONAL a 35. életév (egészséges magzat kihordása eddig az időpontig ajánlott...)

Karrier szempontjából mindkét nem esetében a 40. illetve a 45. életév már kritikusnak mondható. (De inkább 50. Abban az életkorban kezd hanyatlani a fizikai erőnlét - bizonyítottan.)

Szellemileg még nagyon sokáig friss maradhat mindenki, aki tesz érte (szociális kapcsolatok fenntartása és fejtörő feladványok fejtegetése.) Akár még 90 éves kor tájékán is!

Írtad, hogy a lánynak traumája van a szülei válása miatt, és hogy az anyja új párja nem kedveli.

Lehet, hogy nagy benne az elhagyástól való félelem. A féltékenység is ezért lehet, azt érezheti, ha a fiúnak épp nem ő az első, akkor már nem szereti eléggé.

Valószínűleg már nem tud bízni másokban. A magában elfojtott érzésre, és a nem feldolgozott traumákra úgy érezheti, hogy a fiú a megoldás.

A lány tényleg azt érezheti, hogy el van nyomva. Csak kérdés, hogy a srác meg tudja-e őt érteni, és képes-e segíteni a lányt, hogy újra bízhasson, és megnyugtatni őt, hogyha épp nem ő az első, nem azt jelenti, hogy nem szereti.

Lehet, hogy miután bíztattad a lányt, ő nem hagyta magát, de a fiúnak ez sok volt, mert azt érzi ebből, hogy lekorlátozzák.

Az furcsa, hogyha a fiú szereti a lányt, akkor miért ekkora gond számára, hogy te lojális vagy a lánnyal.

Lehet, hogy a fiú nem akarja a lány videlkedését megérteni, csak hogy fejezze be a "hisztit". Pedig a lánynak valószínűleg megértésre és támogatásra van szüksége. Így ha te megérted a lányt, akkor a fiúnak ez nem tetszik, mert akkor neki is kellene vátoztatni a viselkedésén.

Az is megoldás lehet, ha legalább 5 évvel idősebb férfira talál a lány. (Max. 10 évvel - de a 32 éves férfi már lehet, hogy családot alapítana.)

Társkereső hirdetés feladásával is megpróbálhatsz a lánynak segíteni, ha nagyon "sietni akar".

Olyan - kicsit idősebb - férfi nem jöhetne szóba, akinek legalább egy gyermeke van már, de elvált? (Harmincas korosztály.)

Egyházi közösség segíthetne akár mindkettőjüknek/mindhármótoknak. Esetleg a családsegítő szolgálatok szociális munkásai..

A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál is foglalkoznak családterápiával/társfüggőségi problémák kezelésével.

Kb. 4-10 éves korú kisgyermekkel rendelkező elvált férfi talán segíthetne a lánynak egy kicsit feldolgozni a gyermekkori traumákat.

Ilyen "kisgyermekes, elvált férfi" és független lány SIKERES HÁZASSÁGOKRÓL tudok a rokonsági köreimben.

Hitoktató, gyógypedagógus, szociális munkás végzettségű - akármilyen szakon tanító általános iskolai, középiskolai, felsőoktatásban részt vevő tanár.

Média szakot végzett, illetve abban dolgozó, alkotóművészettel foglalkozó férfi (kivéve a szobrász- vagy festőművészetet,) NEM LENNE JÓ VÁLASZTÁS!

Létezik gyász, zene- és meseterápia is - külön foglalkozásként, lelki gondozási tevékenységként.

De akár történelmi egyházak vezetői is tarthatnak lelki vezetéseket. Családfa kutatás megérné ebben az esetben a nagyszülőkön/dédszülőkön keresztül.