A barátaim nem nőttek fel, éreztetek már ilyet?

Előbb-utóbb úgy is le fognak morzsolódni, mert nincs közös témátok. Te máshol tartasz az életben, mások a tapasztalataid, mint nekik.

Esetleg ha majd ők is "utolérnek", tehát külön költöznek a szülőktől, családalapítás előtt állnak, újra tudtok majd beszélgetni, hacsak teljesen el nem sodor egymástól az élet benneteket.

Én is szakítottam meg olyannal a kapcsolatot, akivel úgy éreztem, hogy nem voltunk már egy szinten. Egy idő után nem volt miről beszélgetni, hiába ismertem 20 éve (gimis osztálytársak voltunk). Amikor én az első kocsimat vettem 20 évesen, akkor őt az anyja még este 9-kor hívogatta, hogy mikor megy haza. Megházasodtam, neki futó kapcsolatai voltak, akkor pótolta be, ami a gimiben és utána kimaradt.

Én sem igazán találok normális barátokat, haverok vannak inkább akikkel néha összeülünk, de ennyi. Egy ideig zavart, de már túlléptem rajta.

Nekem is voltak lemorzsolódó barátaim emiatt, vagy akivel még mindig tartjuk a kapcsolatot de nem az igazi. Ettól függetlenül érdekel mi van velük, szóval jó az az évi pár találkozó.

Én munkahelyekről szereztem haverokat és már megszoktam, hogy felszínesebbek a kapcsolataim idővel.

Elfogadtam, hogy bizonyos élethelyzetek teremtenek olyan kapcsolatokat, amik hasonlítanak a barátsághoz. Pl.rengeteg olyan barátom volt, akikkel az egyetem alatt és után is összejártunk évekig. Összetartott minket a közös szívás, az iskola. Aztán évekkel később már nem tudtunk miről beszélni és lemorzsolódtak. Másfelé ment az életünk. A munkahelyeken szintén. Amíg van közös téma, addig működik, utána már nem.

De pl.egyik haverom kiköltözött Ausztriába, azóta nem beszélünk. Az elején tartottuk a kapcsolatot, utána meg már nem volt miről. Ha hívott, akkor is csak panaszkodott, az hogy velem mi van, nem is érdekelte. Pedig majdnem 15 évig barátok voltunk vele is.

Mindig jönnek újabb "barátok" aztán egyszer elmúlik. Nagyon ritka az, amikor kitart egy életen át.