Éreztétek már úgy, hogy a régi barátaitokkal már nem érzitek olyan jól magatokat, mint anno? (hosszú)

Én épp ezzel az érzéssel küszködök most.

Van egy három srácból álló baráti társaságom, régen rendszeresen velük járkáltam el szórakozni. Már akkor is sokszor éreztem azt, hogy zavarnak bizonyos dolgok a viselkedésükben, de akkor nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, hisz tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, nekem is rengeteg apró kis hülye szokásom van.

Viszont két éve beiratkoztam egy másik városban lévő szakképző suliba, idén végeztem és ezalatt a két év alatt sikeresen összeverbuváltam magamnak egy másik baráti társaságot az ottani emberekből. Velük is sokat jártam el lógni suli után, vagy szórakozni hétvégente és érdekes mód velük sose érzem azt, hogy kínosan feszengenék. Alaposan megismertük egymást mindenkivel, a beszélgetéseink nyíltak, pörgősek és változatosak, nincsenek kínos csendek, ha együtt vagyunk. Ha esetleg mégis beállna egy kis időre a csend, azt velük nem érzem frusztrálónak.

Viszont minél többet találkozom mostanában az originál társaságommal, egyre inkább azt érzem, hogy eléggé megfáradt a kapcsolatunk és, hogy már nem érzem olyan jól magam velük, mint régebben.

Nem akarom velük megszakítani a kapcsolatot, már csak azért se, mert nem áll szándékomban úgy kezelni őket, mint valami eldobható vackot, ami csak addig volt jó, amíg nem találtam egy jobbat. Viszont nem igazán tudom, hogy mitévő legyek. Tényleg úgy érzem, hogy már egyre kevésbé találkozok velük szívesen, de ezt nyilván nem akarom nekik így premier plánba megmondani.

Szerintetek normális ez, hogy így megkophatnak a régi jó viszonyok, vagy bennem van a hiba? Éreztetek már ilyet?

21/F