Veletek is előfordult már, hogy egyes "barátaitok" iránt taszító érzéseket kezdtetek táplálni? Mi miatt éreztétet és mi lett a vége?

Nekem volt ilyen, ahogy kiismertem a barátnőmet, egyre jobban ráláttam, hogy milyen. Csak egy példa: Van egy igazán problémás felnőtt lánya, folyton azt szidta (tiszteletlen velük, szülőkkel, érzéketlen, k....va is, nem sorolom). Cseperedett az én lányom is, és amikor 17 éves korában jött egy gond (anorexia, amit még időben elcsíptünk szakember segítségével), akkor látszott a barátnőmön, hogy "végre nálatok is" van valami gond. Ezt így ki is mondta, talán nem ezekkel a szavakkal. Nálam akkor tört meg valami. Azóta mélyebb családi dolgokba egyáltalán nem avatom be, és a találkozások számát is lecsökkentettem.

(Kérdező, amúgy szerintem az esetek 98 százalékában irigység van a dolog mögött.)

Állandóan az kezd el ilyen taszító érelmeket kelteni bennem, ha az ember nagyon negatív , mondhatsz akármit, ő a negatív oldalát képes rögtön nézni

"Tegnap született egy kismacska"

"Óhh, a gazdája biztos megölte már"

A panaszkodósokkal nincs sok gondom, ha ér valamit a tanácsom, a csevelyünk. Idővel kiábrándító, ha kétnaponta ugyanazok a csevelyek lemennek, mivel a tanácsaimra fittyet hány, csak panaszkodni jár hozzám, változtatni nem szeretne.

Illetve a sértődősöket; amikor egy baráti kapcsolatban mindig próbálok a másik fél kedvében járni, de így is folyton félek, mielőtt megszólalnék vagy tennék valamit, hogy ezzel most a lelkivilágába taposok e, azt nem tartp, barátságnak.