Hosszú sztori, ti mit csináltatok volna a helyemben? 18/L

Szórakozó helyen sokszor esik az meg, hogy srácok nyomulnak. Én nem tartom magamban az érzéseimet, ha zavarnak, akkor lekoptatom őket, tömören röviden. Nem szokott ebből probléma lenni.

Viszont pár hónapja bulizni mentem egy barátnőmmel és két ismerősével. Az egyik srác bejött a barátnőmnek. Elég erősen nyomulni kezdtek mindkettőnkre, nagyon szorosan magukra húzva táncoltattak és fogdostak. Nekem ez kényelmetlen volt, mert kicsit se jött be a srác se meg ezt a nyomulós stílust sem szeretem. A fogdosást már az elején leállítottam. Barátnőmet sokszor félrehúztam, hogy megbeszéljünk vagy együtt táncoljunk, de mindig elválasztottak minket. Végül mosdóban elpanaszkodtam neki, hogy nekem ez kicsit se jön be. Neki nem volt baja evvel a helyzettel, mert bejött neki az egyik srác, meg mondta, hogy a bulik már csak ilyenek. A kedvemért csomószor eljött velem mosdóba, és direkt ilyenkor nem a srácokhoz mentünk vissza, hanem a táncparkettre. De mindig megtaláltak minket. Egy idő után közöltem a srácokkal, hogy nekem van egy határ. Teljesen figyelmen kívül hagyták az érzéseimet, poénkodtak és úgy állították be a helyzetet mintha én lennék paranoiás és gondolok ebbe túl sokat. Azt mondták, hogy egyáltalán nem akarnak ránk hajtani (persze, persze aztán mégis összejött az egyik a barátnőmmel), meg hogy csak "fel akarnak engem lazítani" és jól érezni magukat. De az érzéseimmel nem tudok mit kezdeni, egyszerűen kényelmetlenül éreztem magam a helyzetben. Sose jött be ez az öltáncoltatós alfa, nagydumás, domináns fuckboy stílus. Lehet én vagyok maradi, de nem fogok belemenni ilyen öltáncokba, mert miért ne, ha nincs kedvem hozzá. Azért jövök bulizni, hogy 100 százalékig jól érezzem magamat és ne belemenjek valamibe ami nekem szimplán kényelmetlen.

A kis beszédem után a srác ugyanúgy magára húzott, és tapizott. Amikor feljebb raktam a kezét és mondam hogy na most állj, akkor abbahagyta a tapizást, de ugyanúgy magára húzott. Utána még mindig simogatta a hátam és hajam. Ilyenkor direkt eltoltam magam. De egyszerűen nem vette a lapot. Én ezt nem értem. A testbeszédem teljesen egyértelmű volt (távolságtartó kicsit sem mosolygós és csak a vak nem látta, hogy kényelmetlenül érzem magam, még a mellettünk álló emberek is néztek, hogy minden rendben van e) de ha ez nem elég, mert "srácból vannak, nem veszik észre az ilyen apró lányos jeleket", akkor már abból egyértelműnek kellett volna lennie hogy 10 percenként léptünk le és direkt nem hozzájuk mentünk vissza, vagy hogy tök nyíltan megmondtam, hogy nekem van ami sok. Csak hát azt úgy döntöttek figyelmen kívül hagyják.

Na most mit kellett volna csinálnom? Nem küldhettem el őket a szokásos rövid és tömör lekoptatós dumáimmal, mert ismerősök és viszonylag sokszor kell még látnunk őket és rajtam kívül mindenkinek megfelelt a helyzet, és kicsit én voltam a "hisztis meg konzervatív."

Valamint, most velem van a baj?(hozzátenném, voltak már egyéjszakás dolgaim, de azokkal nem volt gáz, "fel tudtam lazulni" és jól éreztem magam, mert kölcsönös szimpátián alapult és nem úgy éreztem magam mint egy tárgy) Én vagyok túl érzékeny? Nekem van egy szint, ami alá nem megyek. Én mindig is úgy gondoltam, hogyha nekem valami nem esik jól, akkor nem csinálom, mert nem másnak kell megfelelnem. Ez a buli valamiért nem esett jól, nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel. Bulizni jöttem, és nem tartozom senkinek semmivel és jogom van az érzéseimhez.

Ti mit gondoltok?