Azok az emberek akiknek egy barátja sincsen, hogyan viselik el ezt?

Orvosi pálya? Neked ezek után még van kedved embereken segíteni?

Igen, van. Valamiért éreztem, hogy valaki ezen fennakad.

A hétköznapi ember, aki az ég egy adta világon nem ártott nekem, miért ne segíthetnék? Nyilván nem lesz a haverom. Mellesleg egy rakás orvosi szak van, ahol alig kerülsz kapcsolatba emberekkel. Patológus, kutatóorvos stb.? Ráadásul az orvost szerintem sokan ridegnek írják le, nem az a típus, aki jópofizni jár be.

Önbizalomhiányos nem lettem, mivel visszavágtam, keményen. Nálam inkább csendes kiközösítés volt. De az nagyon durván. Iskolán kívül sem sikerült barátokat szereznem, nem jártam sportra vagy zeneiskolába, mert szüleim azt hitték, hogy a tanulás rovására menne. Így szépen elteltek az évek, végig otthon voltam négy fal között, nem jártam el sehova.

Szóval aki itt panaszkodik, hogy neki csak 1 vagy 2 barátja van, az mit csinálna a helyemben? Mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy huszonévem alatt hány ember keresett “bármilyen ürüggyel”. Szépen így eltelnek az évek.

Majd más területen lesz szerencsém. Remélem.

Nekem egy barátom, ismerősöm, senki nincs már.

Szó szerint senki, aki nem a szoros családi kötelék, vagy kolléga. Előbbiek messze vannak, utóbbiak meg nem barátok.

Alapvetően jól viselem, nem igazán igénylem, hogy legyenek. Néha-néha jól jönne egy-egy haver, aki kisegítene, természetesen én is őt. Pl.: El kell hozni a kocsit a szervízből és kell egy fuvar, fel kell vinni a kanapét az emeletre és hasonlók. Természetesen kölcsönösen. Erre haveri kapcsolat is elég lenne.

Csak kíváncsiságból kérdeztem, nem kötekedésből. De ha egyből így felkapod a vizet nem biztos hogy neked való szakma.

Tudom.

Nem kaptam fel a vizet.