Hatalmas csalodas vagy csak én tulzom el?

Röviden: Régebben egyik nagyon jó baratom elárult, azok utan megfogadtam hogy sose fogok több erzelemmel toltott őszinte és erdek nélküli barátságot kotni. de jött egy ember az eletembe aki elérte azt hogy meg szeressem és az emberi mivoltaert teljesen erdek mentesen. ezt közöltem is vele, és azt is, hogy ezaltal kivagyok neki szolgáltatva és nagon bántana ha egyszer átverne vagy nem lenne őszinte velem és feltettem neki a kerdesert hogy tud e így viszonyulni hozzam hogy őszinte teljesen mint ahogy én tiszta lelkembol és igent mondott. és tortent egy olyan tegnap, hogy kikérte valamiről a véleményem és elmondtam hogy miért ne tegye kb 6 különböző érvet mondtam amivel nem lehet szembeszállni igazából és elfogadta. beszéltünk telefonon hajnali 1 ig és ma mondta el, hogy konkrétan megis megtette azt amiről kerdezett az ellentetjet amit mondtam neki. ezzel nincs is gond hiszen teljesen mashogy gondolkodunk elfogadom tenyleg, de azt, hogy az a dolog megfogant benne, hogy elmondja e vagy sem ez abszolút nem erzem korrektnak mert én nem így viszonyultam hozza és nem is gondoltam hogy ilyen kis dolgon töri a fejet hogy el e mondja e vagy sem. azzal érvelt, hogy tudta, hogy kifogok akadni. de mondtam, hogy nem azon vagyok kiakadva, hogy nem egyezik a véleményünk, hanem megfogant benned az, hogy ne mond el. kellett egy ejszaka hogy elmond nekem ezt, mi van ha nagyobb vagy jelentősebb dolog történik? akkor nem leszel velem őszinte megjobban ha egy ilyen kis dologba mar a gondolattal eljátszottál. ez rettenetesen kiábrándítót belole, konkrétan sirni van kedvem akkora csalodas ez nekem... jogosan vagy nincs jogalapom ezt érezni?