Elvesztettem a legjobb barátnőm,7 év barátság után, pedig azt hittem, hogy a miénk igazi. Hatalmas a csalódás és az űr. Mit tegyek?

Én kb annyi idős voltam mint te amikor nekem egy ember azt mondta hogy a "barátok jönnek, mennek". Ez nem volt annyira régen de én ezt nagyon megtanultam. Nekem régen sok jó barátom volt, de sorban vesztettem el őket pontosan azért mert mindegyiknek alakult az életébe olyan dolog ami miatt elkezdett engem hanyagolni, én meg kerestem, kerestem, de belefáradtam abba hogy ez egyoldalú és így lett vége az egésznek.

A gyerekkori legjobb barátomat is így vesztettem el. Ő nála az ok az volt hogy a szüleink összekaptak valamin mivel családbarátság volt ez, az ő anyja nekem szinte a második anyám. Bár ennek ellenére időnként még beszélgetek velük ha összefutunk valahol, de már annyira tartós kapcsolat nincs köztünk. Nem tudjuk hogy akkor mi lehetett hogy eddig fajult a helyzet, de sajnos ez van.

A másik legjobb barátom aki nálam jóval idősebb volt őt 1 éve vesztettem el. Az oka az volt hogy az élettársnője berágott arra hogy ennyire jóba vagyunk és addig kavarta a szart mire összevesztünk teljesen. A gond az volt hogy a csaj mindig irigy volt arra hogy a párjának vannak barátai és ő miatta járnak fel hozzá, holott én is ugyanúgy mentem a csajhoz amikor arra volt éppen dolgom és tudtam hogy egyedül van otthon a pici gyerekükkel és azért is mentem hogy ne legyen annyira egyedül mert tudtam jól hogy nincsenek barátai és jól esik neki az ha valakivel beszélgethet, de ez nem számított nála. Lényegében vele volt egy kis nézeteltérésem én kiálltam a saját igazam mellett annak ellenére hogy neki is igaza volt, de nem teljesen és csak egy hülye döntéstől akartam megkímélni ezen kaptunk össze a csajjal. Aztán kitudja mit mondott rólam haveromnak mert utána még dumáltunk egy párat de már akkor érdekes volt a helyzet mert nem akarta hogy odamenjek hozzájuk, mindig lerázott valami hülye kifogással, és végül amikor egyszer felhívtam hogy el-e jönne valahova akkor lerázott egy sms-sel hogy sok dolga van, majd később felhív. Napokat vártam erre a hívásra, amikor én hívtam kinyomta a telefont letiltott fb-ről, semmi üzenetemre nem reagált teljesen eltűnt az életemből. Aztán rá 2 hónappal később arra jártam és gondoltam benézek a lakásukra. Becsöngettem és érdekes módon nem nyitottak ajtót, pedig hallottam hogy bent vannak. Szerintem teljesen le akartak koptatni és el is érték céljukat ezzel. Pedig én rengeteget segítettem nekik, sokszor vittem őket autóval mert az övéké hol jó volt hol nem. Sok mindent szereztem nekik amikor várták a gyereküket, havernak még melót is szereztem ott ahol régen dolgoztam, egyszerűen egy rejtély volt ez számomra hogy miért szakadt meg így a barátságunk, de így közel 1 év után már annyira nem érdekel. Igaz azóta se látom őket sehol a városban, pedig tudom hogy szeretnek sétálgatni de egyszerűen nem látom őket. Van egy közös ismerősünk akivel szintén jó barátok voltak ő is mesélte hogy egyszerűen megváltozott mióta együtt van a csajával mert vele is ugyan ezt csinálta amikor ő kért volna valamit akkor nem volt elérhető, amikor meg fordítva volt akkor állandóan hívogatta őt.

Lényegében nála párkapcsolata miatt ment tönkre a barátságunk és sajnos nagyon sok hasonló példát ismerek még erre.

Nekem igaz csak pár hónapja van barátnőm de ő is mesélte nekem még megismerkedésünk során hogy az összes barátját elveszítette akiknek párkapcsolatuk lett. Egyetlen egy barátja van aki fiú, de mondta hogy szerinte az is cserben fogja hagyni mert udvarol egy csajszinak és mióta megvan az a csaj az életébe, azóta egyre kevesebbet keresi.

Szóval nagyon sok példa van erre, sajnos ezt túl kell élni.

Nekem egy 18 éves "legjobb" barátságom tűnt el a semmibe nemrég.Fogalmam sincs miért.

De már nem is érdekel. Voltak gondok,időnkét elpártolt más társaságokba,mondta is,hogy most új társasága van,meg hogy nem ér rá.Pedig tényleg olyan volt mintha testvérek lettünk volna.Egy ideig még taktikáztam,csábítgattam,idegeltem magam hogy mit tegyek hogy érdekes legyek neki továbbra is,dehát annyi közös élményünk van,ha ez nem elég akkor semmi.

Mindig azzal jönnek hogy a barátok a fontosak a pasik/nők csak utána,de az évek során meglátod,hogy sokszor a barátságok is ugyanúgy változak,cserélődnek. Viszont van egy párom,ő pótol mindent. Ő a legjobb barátom,annak ellenére hogy férfi,ugyanúgy lehet vele "női" dolgokról is beszélni,akármiről filózni,és ő még sosem bántott meg,sose m vág át.Senki em ért meg úgy,ahogy ő.

A barátság meg majd jön másik.

Én is így voltam vele,ahogy te,dehát ha csak én erőltetem akkor nem megy.

Különben is jobb ha valaki őszintén érdeklődik irátam,és tudom hogy szeret a társaságomban lenni,mint hogy megjátssza :)

Ne aggód,majd lesz másik :)

Sajnos átérezem min mész keresztül.

Sajnos én is ilyen vagyok mint te, elvesztettem a legjobb barátom. Ez már lassan fél éve történt, de még mindig káosz azóta az életem. Nem tudok felszabadult lenni, egyre zárkózottabb, elfásultabb leszek, egyre reménytelenebb az életem.

Próbálok vele kibékülni, de ő nem igazán kezdeményező, azt mondja nem haragszik, de elege van belőlem. Pedig olyan jól megvoltunk... Én még reménykedek, alázom meg magam, és próbálkozok, de eredménytelenül...

És úgy érzem soha nem lesz már egy ilyen barátom...

Ilyen az élet, van akinek egy esélyt ad, és ha eljátszod, örökre magányos maradsz...