Elvesztettem a legjobb barátnőm,7 év barátság után, pedig azt hittem, hogy a miénk igazi. Hatalmas a csalódás és az űr. Mit tegyek?

Szomorú vagyok, hogy nekem is ki kellett írnom egy ilyen kérdést. :(((

Azóta nagyon depressziós vagyok. A párom is egyfolytában nyaggat, hogy mi van, mi a baj, zavarja a rossz hangulatom, de nem tudok magamra egy cseppnyi jókedvet sem erőltetni. Annyi de annyi közös élményünk volt, nyaralások, bénázások, kirándulások, vásárolgatások, mozik, pletykázások... Ráadásul ő volt az egyetlen barátnőm, senki mással nem értettem meg magam ilyen tökéletesen, még a párommal sem. Ő volt a testvérem, a lelkitársam.

De úgy látszik csak részemről voltak ezek a dolgok.

Még a nyarat úgy indítottuk, hogy milyen sokat leszünk majd együtt, megyünk mindenfele. Az elején mindig kerestem is, de aztán egyre kevesebbszer ért rá (megszerezte élete első pasiját), mire én mondtam neki, hogy akkor majd keressen ő. 1 hónapot vártam rá, mire eszébe jutottam, akkor szakított rám 2 órát. Akkor meg is mondtam neki, hogy mindig én kerestem a találkozók miatt, mostantól nem fogom. Nem igaz, hogy neki egyszer sem jutok eszébe! Hát de. Újabb hónap eltelt a 2 órás kis találkozónk óta. Holott régen egész délutánokat elhülyéskedtünk, elbeszélgettünk. Annyira jól megértettük egymást.

Nem tudom mi történt, mi változott. Én a párom miatt egyetlen egyszer sem hanyagoltam el őt. Mindig megtaláltam az egyensúlyt kettejük között. És ő is mindig fogadkozott, hogy ő sem fog engem elhanyagolni, ha párja lesz. És együtt furcsállottuk azokat, akik egy pasi miatt elhanyagolnak minden addigi dolgot, barátságokat.

Nem tudom mi történt, a párom ezt nem érti meg, de nekem rettenetesen hiányzik. A párommal is megvagyunk amúgy, de ő nem nő. Nem lehet vele olyan dolgokról beszélgetni, amiről vele lehetett. (És nem csak női dolgokról, hanem az élet nagy dolgairól, az értelméről, már-már filozofikusan.)

Nekem nincs senki más, és olyan, mint ő, soha nem is lesz. Amúgy sem voltam topon (sok más probléma miatt) de ez volt az utolsó lökés a szakadék felé. Belezuhantam. :(