Ki érzi még így magát lányok?

Velem szokott olyan lenni, hogy hiába vannak barátaim, fontos emberek számomra, akkor is van mikor egyedül érzem magam és nyomasztó. Akkor is szoktam magam úgy érezni, hogy adott problémáimat vagy ami velem van nem tudom kinek elmondani. Hiába lehetne, az valamiért mégse olyan, nem értenének meg teljesen. Ezért megesik hogy magamba tartok dolgokat és ez még rosszabb, tudom.

De tényleg rámjön időnként hogy szeretnék valakit, egy lelki társat, barátnőt akivel mindent megbeszélhetek. Kölcsönösen egymással. Nehéz az ilyen lelkiállapotot leírni ami legbelül van, de tényleg jól tud esni ha számíthatsz valakire és ő is rád. Ha úgy érzed hogy vele jó és bármit elmondhattok egymásnak.

Barátságra mindig szükség van. Ezért én is örülnék neki ha lenne egy barátnőm, a meglévőkön kívül. Amiből akár igaz barátság is lehetne, ami az egyik legfontosabb. És gondolok itt bármire, egy csajos őszinte beszélgetésre, lelkizésre, bulizásra, járkálásra, vásárlásra vagy akármi.

Van még így valaki lányok, hogy egyedül érzitek magatokat néha?

17/L