Miért akarják mindenkire rá erőltetni a "szabály szerű" fotózást?

Én zenében utazom, és azért előfordul, hogy hasznos egy kritika. Tehát ha egy kezdőt sztenderdekkel traktál valaki, aki amúgy évek óta termel és jót, arra illik figyelni. Meg ha alaphiányosságokra hívják fel a figyelmet, arra is. Például a "rohadt sok a basszusotok" nem kellene kiváltson védekező reakciókat, hogy "dehát mire való a hangszínszabályzó" (nyomkodom majd a telefont mert az az egy szám élvezhetetlen, csak valószínű a törlésig pöcögtetek inkább...), meg hogy művészi szabadság blabla.

A képed nekem mint laikusnak tetszik, ha máshol kell legyen a téma, elviseli a körbevágást, és lehet agyalni szokatlan képarány hagyásán is, ha én lőttem volna, lehet, hogy nevetve fogadnám az aránykodósat, és ha folytatná, akkor fejcsóválva mosolyogva. Ha meg kérdi mi baj, akkor mondanám, hogy értem teljesen, hogy mit szeretne mondani, csak ugye a dolgok sose tökéletesek, ez egy egyszerű fénykép, ami nem akar hivatalos lenni. Elég a paraméterekkel szarozni, majd ha az már sima, akkor marad bőven figyelem mesterlövészkedni, meg marad az most is, csak nincs meg bennem a kényszer, hogy minden egyes képnél kockákra osszam a kompozíciót. A világ nem ilyen, és mi a világból hasítunk ki egy darabkát.

Nem kell minden táncosnak balettoznia. Nem kell Kodály módszer, hogy menjen a djent. Nem kell almát rajzolgatni, hogy tűzzománcozhass. Nem kell mérnöknek lenni, hogy játékterepet tervezz. Sose árt persze, de nem kell. Sőt, van akinek visszafogja a kreativitását, ha "túl sokat tud", mert valahogy előtérbe kerül az elemző megközelítés és oda a csoda. Velük is ez történhetett egyébként... :)