Érdemes fényképeznem, vagy maradjon csak hobbi?

"Jól látod, mit érdemes fotózni, meglátod a témát."

Mert mi a téma, amit meglátott?

- Ott egy póni, lefotózom a fél fejét meg egy ferde házat a háttérben.

- Jé, itt egy kutya, megnyomom a gombot.

- Hoppá, eső után vízcsepp. Katt!

- Hű, egy bogár!

- Ááá, még egy!

- Juuuj, egy kisló!

- Mit fotózzak lovasversenyen? Megvan! Lovat!

Közhely, hogy a téma az utcán hever, de ez nem egyenértékű azzal, hogy bármit meglátok, lenyomom a gobot. Pont az egyedi látásmód hiányzik a képekből.

"megvan a lelkesedés."

A lelkesedés kevés, tenni is kell valamit.

"van honnan továbblépni."

Valóban, van honnan továbblépni.

11

ne vegyük el a kedvét.

igazad van, kevés a lelkesedés.

Tanuljon, gyakoroljon, menni fog neki

"Érdemes fényképeznem, vagy maradjon csak hobbi?"

Szerintem ma Magyarországon úgy általában nem érdemes fényképezni, ha van lehetőséged valami értelmes egyetemi szakot elvégezni. Ha levonom a felszerelésre költendő pénzt, a legtöbb, amit fotóriporterként és újságíróként kaptam a fele annak, amit egy BME infó után kezdő fizetésként ajánlottak. Ráadásul nincs stressz, most azt fotózok, amit akarok és sokkal jobb szettre is telik, mint hivatásosként.

Én azt mondom, hogy maradjon hobbi.

A képeid nem rosszak, és némelyikben tényleg van művészi érték.

Viszont ha hivatásos fotós akarnál lenni, ahhoz ezeknek a minősége bizony hagy kívánni valót maga után. A 3. képed például túl homályos és túl sötét. Értékelendő, hogy a szokatlantól eltérő látásmódban akartad lekapni azt a vízcseppet, és megvan a varázsa a közeli képeknek, de minőségben nagyon távol áll attól, hogy szakmailag értéke legyen.

A virágra szálló méh is önmagában nagyon jó, csak a minősége meg sem közelíti egy profi természetfotóét.

A kutyus, póni és a fogathajtó meg túl szokványos, a közeli lófejnél meg a képnek túl nagy része a háttér.

Ez nem azt jelenti, hogy ügyetlen lennél, meg hogy rossz képeket készítenél. Csupán másak a szempontok.

Én is szeretek fotózni, de kizárólag hobbiból. Nálam a fő szempont, hogy mindent úgy örökítsek meg, ahogy van, spontánul és természetesen.

Ha valaki hivatásos fotós, akkor azt várják el, hogy a megadott eseményről/emberről/stb. hibátlan, esztétikailag minél magasabb szinten álló képeket készíts. Viszont így pont az egyediség, a kreativitás nagy része veszik el.

Ha fotóművész vagy, akkor meg pont a művészi érték, kreativitás és az egyedi látásmód ábrázolása az elvárás, viszont a művészet ugyebár nagyon szubjektív dolog, nehéz érvényesülni akkor is, ha valaki nagyon tehetséges.

Na meg ugye kapcsolatok és szerencse is szükségeltetik egy sikeres fotós karrierhez.

Mások véleményére hallgatni kell, legalábbis kiszűrni belőle azokat a megjegyzéseket, amiket később hasznosítani lehet.

Nem tudom, mit értesz az alatt pontosan, hogy érdemes-e fotóznod? Fotózni nem tilos, jó szórakozás, még akkor is, ha nem csinálsz díjnyertes képeket. Ha ez alatt azt érted, hogy érdemes-e jó drága gépet venned, akkor nem hiszem.

Nálad alapvetően gond, hogy a géped nem alkalmas arra a feladatra, amire te szeretnéd használni, tehát a technika behatárol, de egyelőre a kompozícióban sem látom az ötletet. Ami nem azt jelenti, hogy hagyd abba, de nézz sok képet, olvass hozzá elméletet is.

Másik: ne a nagyobb zoomtól és megapixeltől várd a megváltást. Én kezdetnek azt ajánlanám, hogy keress olyan témát, amit a mostani gépeddel meg tudsz valósítani. Keress érdekes nézőpontokat, ne úgy és onnan fotózz, ahonnan mindenki más.

Ha bogarakat és virágokat szeretsz fotózni, akkor neked a makró irányába kellene majd mozdulnod, amihez nem egy nagy zoomos gép lesz a megoldás.

Szóval nem kell feladnod, sok ember fotóz és jól szórakozik vele. Nagyban gondolkozni? Nem tudom, mit értesz ez alatt, de ezt egyelőre nem tenném. Még gyakorolj sokat, és ne a család véleményére alapozz.