Miért nem kezelik függőségként az okostelefon, számítógép, stb. mániát?

idegesítő egy függőség.

az egyik ismerősöm teljesen antiszoc lett az okoteló miatt most már jó ideje,úgyhogy szépen lassan kiutálta a társaság csak e miatt.

hiába volt jelen,a társaságban lévőkkel nem beszélt,csak nyomta-nyomta,üzenete jött csipogott.

kérdeztem valamit,jó mindjárt csak megírom.

mindezt úgy hogy előtte egy szimpatikus vicces társasági ember volt és egy ilyen tiszteletlen bunkó se-ggfej lett mindenkivel,úgy hogy kb észre sem veszi.

annyira idióta volt már a végén,hogy fogadásokat kötöttünk rá amíg kiment,hogy meddig bírja ki amíg nem ér a telefonhoz.

mert az ilyenek ha le is van téve épp a telefon,2-5 percenként meg kell fogniuk,vagy meg kell nézniük jött-e üzi.

Na ezért vettem meg az okosórát.

Megjön az üzenet, ránézek az órára, látom, mi az, ha nem létfontosságú, hagyom a p...ba, majd megnézem, amikor éppen nem a dolgomat intézem, nem beszélgetek senkivel.

Nem tudom ki hogy van vele, de én utálok minden chatet. Oké, fontos üzenet, válasz oda-vissza, de letudom a legkevesebb szóval, kifejezetten idegesít, amikor valaki chaten "bugyog", három másodpercenként egy mondat, csiiing, csiiing...

Sok a mondanivalód? Hívjál fel. Nem olyan fontos, hogy hívjál miatta? Akkor majd elmondod, ha találkozunk.

Nem tudom megérteni a chaten, fészbúkon lógókat. Nekem enélkül is éppen elég neten lógni valóm van, a maradék időt tényleg személyes emberi kapcsolatokra akarom használni.