Mi a különbség 1.2 és 1.5 volt között az elemeken?

Kedves Böszme szakbarbár!

Bő 30 éves szakmai múltam alatt nekem több akkucella volt a kezemben, mint neked kilincs (tényközlés volt, nem vitaindító).

Ha a balosokra jellemző korlátoltság okán nem csak a képet és a címet nézted volna meg, hanem tovább olvasol, akkor valószínűleg még az egybites agyi adatfeldolgozásoda is bejutott volna ez az infó:

- Csak a saját gyártmányú speciális töltőjével tölthető.

- Beépített invertert tartalmaz, ami végig tartja az 1,5V feszültséget.

Tehát nem az akku kémiájából következik a feszültség. Ez nem is akku, hanem egy AA elemméretű 1,5V feszültségű powerbank.

Szóval nem akkumulátor, hanem egy akkus powerbank.

Ilyen az, amikor valaki tudás nélkül csak a google-ra hagyatkozva pofára esik, mert nem tudja értelmezni, amit lát.

Ami persze egy nagy kalap szar, mert az elem feszültségéből töltöttségre következtető készülékek végig 100%-ot fognak jelezni. (rádiós mikrofonok, hordozható hangrögzítők, stb)

Tudod barátom, amikor egy beszerezhetetlen és drága gyári akku helyett építettem az akkuházba egy inverter egy ismerős készülékéhez, a legnehezebb része a feladatnak az volt, hogy az eredeti NiCd pakk kisülési görbéjét hűen kövesse a kimenő feszültség az energiát biztosító akkumulátor kisülésének megfelelően. Megoldottam.

"Bele tettem az izzó sorba ezt az 1.2 voltos tölthető elemet, működött is, csak kérdés, hogy akkor így nem fog e kevesen ideig működni."

Szerintem nem fog annyi ideig működni! Fiaim Xbox kontrollerébe is ezért használunk inkább rendes ceruzaelemet, mert a tölthetővel nagyon hamar elkezd hisztizni a konzol, hogy lemerült.

#11-nek:

Rendben.

A Li-ion-t elírtam, és tetéztem azzal hogy gyorsan kerestem egy 1,4 körüli Li-ion AA-t, és tényleg nem olvastam tovább a leírást. Hiba volt.

De azért az arcodat visszaveszem kicsit kedves kolléga! XD

Én sem vitaindítónak szánom, de én még regeneráltam Ni-Fe akksit. Úgy a 80-as évek vége felé kezdtem foglalkozni az akkumulátorokkal, és általában a híradás-technikával. Egyáltalán ne legyél biztos abban, hogy neked több fordult meg a kezedben mint nekem.

De nekem nem volt soha fő profilom. Hagyományos TV-k, erősítők, equalizer-ek.

És persze nekem is volt "mutatványom". DY86-os elektroncső, egy modul rendszerű TV-be. Ezt űbereld.

11 és 13

Ezen mérjétek össze a tudásotokat:

Négytagú C-R fázistoló lánc. A bemeneti feszültség állandó, a frekvencia változik. Mekkora frekvencián lesz a bemeneti és kimeneti feszültség közötti fázisszög 180°, és mekkora ezen a frekvencián a csillapítás?

Lássuk ki übereli a másikat?

#14, ezt már egyszer elsütötted, amikor összevitáztál valakivel, hogy kinek áll fel jobban a diplomája. Nem megyek be az erdődbe.

DK-ssal kapcsolatban mellényúltam, mert szintén szakember, csak akkuügyben nézett be egy webshopos terméket, de amúgy ott van a szeren.

Úgyhogy ezennel megkövetem, túl nagy volt a pofám, és az egybites baloldali jelzőt is visszavonom.

A csöves mutatványt nem értem. Ha egy csöves tévében az ember kivált egy beszerezhetetlen egyenirányító csövet nagyfesz diódákkal, és a soros fűtésbe a kiváltott cső fűtőszála helyére betenne egy megfelelő értékű ellenállást, azt még érteném. De egy modul rendszerű tévében nem tudom mi a poén egy csőben.

Bár (nem törlök vissza, vállalom hogy nem ismertem a csövet) egy ilyen fűtőáramú cső nem hiszem hogy soros fűtésű lett volna, és ilyen feszültségre (képcső anódfesz) speciális egyenirányító kell.

A poén az volt benne, hogy a modulrendszerű tv nagyfeszültségű (esetleg beszerezhetetlen) félvezetős egyenirányítóját kiváltotta elektroncsövessel. A DY86 éppen nagyfeszültségű egyenirányító céljára készült. Nem soros fűtésű cső volt, a fűtőfeszültségét a sorkimenő transzformátorról kapta. Ezenkívül ritkábban használták az EY86-ot is az szintén a sorkimenőről kapta a fűtőfeszültséget.

Egyébként voltak néha ilyen furcsa megoldások. Nekem egyszer egy ismerős hozott egy szovjet Junoszty tv-t, amelyben a képcső nyakát véletlenül leütötte, más baja nem volt. Szintén hozott egy hibás japán tv-t, de ebben a képcső még jó volt. Szerencsére a két képcső mérete megegyezett, a japán képcső bekerült a szovjet tv-be. Kis szépséghiba volt, hogy a japán képcső szélei jobban le voltak kerekítve, de ez kívülről nem látszott.

#15-nek:

Én is ismerem a "barátunkat", úgyhogy hanyagoljuk közösen. XD

Egyébként #16 szépen leírta. Az volt a lényege, hogy egy szinte beszerezhetetlen félvezetős nagyfesz-egyenirányítót kiváltottam egy olyan csővel, ami akkoriban fillérekbe került. De megvennem sem kellett, mert mindig volt pár garnitúra csövem tartalékban. Akkoriban a csövek egyáltalán nem voltak beszerezhetetlenek.

#16-nak:

Én a fűtést az akkoriban szokásos módon oldottam meg:

Két tekerés szigszalag a sorkimenő felső vasmagjára, arra pedig lakkszigetelt rézvezetékkel a megfelelő számú menet.

És érdekes megoldást én már láttam gyárilag is. A Tünde TV-ben a booster-dióda egy olyan teljesítmény-tranzisztorral volt megoldva, aminek az emitterét és a bázisát összekötötték, ez volt az anód, a kollektor pedig a katód.

De a legdurvább "raktársöpréses" TV egy Videoton elektron-20 típus volt.

Elektroncsöves FF TV, az RF rész telepakolva tranzisztorral, érintőkapcsoló hagyományos, miniatűr izzókkal, ezek világították meg hogy hányas gombot érintetted meg. Ezeket pedig egy SAS 560, és egy SAS 660-as integrált áramkör vezérelte, tranzisztoros meghajtáson keresztül.

Csak ennyit tudtam reagálni amikor először belenéztem: ez meg mi a faxom? XD

Apropó, fűtés. Még harmadikban, mérés órán kergettem őrületbe a tanárt, amikor a legelső csöves mérésünknél valahogy nem vette rendesen számba, hogy egy-egy asztalnál hány tápegység van. Kettő sorbakötve anódfesznek, egy harmadik a rácsfeszültség, de valahogy fűtésre már nem jutott.

No de mire jó a már a nyolcvanas években is muzeálisnak számító csöves teljesítmény hanggenerátor... hát persze hogy 50 Hz, 6,3V fűtőfeszültség előállítására.

Az összeállítást elfogadta. Azt mondta, a jó technikus azzal oldja meg a feladatot, amije van.

Nem tudom miért az E-B volt összezárva. Valszeg az is közrejátszhatott, hogy egy tetves, nagy-impedanciás ruszki tranyó volt. XD És gyári szerelés, nem kókányolás. Vagy inkább gyári kókányolás.

A hanggenerátoros tápfesz-előállítás jó ötlet volt! Ez nekem is meg volt, kicsit másképp. Még a '90-es évek elején kitaláltam, hogy csinálok egy LED-es fényfüzért a karácsonyfára, állítható fényerővel. Persze az akkori LED-eknek jóval kisebb volt a teljesítménye, mint a maiaknak.

De akkoriban nem voltak a maiakhoz még csak hasonló step-up áramkörök sem, tehát törtem az agyam.

TBA 810 AS modul, a tápról visszacsatolt hálózati brummal, a fényerőt pedig a visszacsatoláson beiktatott potival állítottam.

Siker!