Nagyon hosszú lesz. Aki tud kérem segítsen pár jó szóval, tanáccsal. Vajon elolvasod?

Nos, hol is kezdjem... 24 éves lány vagyok és eléggé problemas ember sajnos, de magányos is... nem tudom mitévő legyek. Zarkozott vagyok, főleg mostanabában, elég sok csalódás ért. Nem jövök ki senkivel, nem tudok emberi kapcsolatokat kiépíteni vagy ha mégis akkor nem tart sokaig. Általában elijesztem az embereket és elűzöm őket. Túl sokat panaszkodom való igaz... de semmi öröm nincs az életben. Bárhova megyek dolgozni, pár hónap utan el akarok jönni, mert folyamatosan fúrkálnak. Barátaim sincsenek, párkapcsolat? Na azt hagyjuk... évek óta probalkozom de semmi. Volt 2 rövid de elhagytak. Az elsőnél azt hittem belehalok de vegul tultettem magam rajta... aztan jöttek a sikertelen próbálkozások. Majd vegul tavaly lett egy barátom, aki hazas volt, illetve volt egy gyereke. Mondta, hogy el fognak válni. De hosszu idő. Én turelmetlen voltam, mert végre örültem, hogy valaki szeretett. Folyamatosan piszkáltam, mert én normalis kapcsolatot akartam. Végül az lett, hogy szakitott velem. Ez volt 2018 oktoberben. Azota nem tudom elfelejteni de hiába probalkozom nem jön össze semmi. A lelkem mélyén nem is akarok senkit de valójában vágyom rá, hogy valaki szeressen. De nincsenek se barátaim, se semmi. Szüleimmel élek de veluk is rendszeresen összeveszünk. Heti szinten és már nem birom. Egyetemre járok, ahol mindig mindent kidolgoztam a tobbieknek, de úgy érzem, hogy kihasználnak. Most nyár van. Senki rám se ír, hogy mizu vagy valami, mindig én keresek mindenkit. Csak akkor vagyok jó, ha kell valami. De alapvetoen se keres senki. Mire megkaptam egy “baráttól”, hogy ne csodalkozzak, mert folyton panaszkodom, de ennyire rossz ember lennek?! Én csak segitsegre vágyom. Segitsegre van szükségem. Vannak nalam rosszabb emberek, akik pletykalnak, fúrnak másokat, megis ők a jó fejek... egy év alatt rengeteg emberi kapcsolatom ment tönkre... koztuk egy 6 éves barátság. De engem mindenki leszart mindig is. Én mindig legyek megértő másokkal, de engem konretan mindenki eldob, ha van valami. Az előző munkahelyemen nagyon szerettem dolgozni, de az emberek miatt jöttem el, mert folyton stresszben éltem. Nem kedveltek, csak azért, aki vagyok. Nagyon nem bírom már. Tavaly ott tartottam, hogy öngyilkos leszek. Tudom, ez nem megoldás.... de semmi nincs az életemben amiert boldog lehetnek. Az a ferfi is elhagyott, akit szerettem. De minek is nekem kapcsolat?! Ugyis elűzök mindenkit.... total nem igy terveztem az életem, legalabb az egyetem összejött... de ott is csak kihasználnak. Jartam tavaly pazichologushoz egy évig, de kirúgott, amiért nem voltam hajlandó szedni gyógyszert... szedtem egy évig de semmi hatása nem volt. Szóval teljesen besokkaltam és nem tudom mit tegyek.... 24/L