Csak én vagyok ilyen?

Nem. Nem csak Te vagy ilyen. Én is. Irritálnak a nyelvtani hibák, főleg a vessző rossz használata, ami nagyon meglepett, hogy Te elég jól kitetted őket, persze, nem mindenhova, de több, mint amiket megszoktam és azt nagyon kevesen viselik el, ha kijavítják, amit én igen sokszor elkövetek.

Nekem van a suliban egy gang-em. De senkivel sem vagyok jóban, én vagyok az, ha nyelvtandoga közben vmit elfelejtenek, akkor megkérdeznek, ha vmit nem értenek, engem kérdeznek, de semmi több.

((Engem nagyon zavar a magány, ugyanis autofóbiás vagyok (=magánytól való félelem). Most szakítottam azzal az emberrel, aki a legjobb barátom volt és egyben a szerelmem, az én hibámból, szóval, velem nagyobb baj lehet, ha veled van.))

Nem hiszem, hogy ez a te hibád, egyszerűen csak más vagy. Nem tudok mi mást írni. És nem fogok olyan sémákat, mint fel a fejjel, vagy próbálkozz csak stb. Mert nem ilyen az élet, de sose rejtsd el önmagad, mert ez a legirritálóbb egy emberben.

16/L

És bocsáss meg a kuszaságért, csak, amint írtam, nemrég szakítottam, és még azt se tudom, hol áll a fejem

Nem csak te vagy ilyen. Miközben a "bemutatkozásod" olvastam, nagyon sok hasonlóságra találtam saját magamra visszautalva. Igazándiból én is 15/L vagyok ahogy az eső válaszoló is írta, én is tartozok egy úgy mondva "baráti" körbe, viszont nem igazán érzem azt, hogy ha én nem lennék ott az a beszélgetés nem működne. Szóval nélkülem is simán boldogulna mindenki, ezért mindig olyan érzésem van, mintha én lennék az 5. kerék. De ehhez hozzá társul a rossz személyiségem is. Olykor-olykor nagyon önző, szeszélyes vagy akár utálatos is tudok lenni, sokszor úgy, hogy nem is veszem észre és már meg is bántottam valakit az őszinteségemmel. Próbáltam hamisan mosolyogni illetve hazudni az igaz érzéseimről, viszont így ez az önutálatom csak súlyosbodott.A többiek , mióta mosolygok egyre többet beszélnek velem,de... Azóta valahogy olyan üresnek érzem magam.Úgy érzem, hogy ennél még az is jobb lenne ha magamat adnám és ezért egyedül lennék, sem mint, hogy egy egyszerű bábként a hangyák sokasága közé beilleszkedjek. Ez valahogy nem nekem való.

Szóval ha önmagad adod szerintem lesz legalább egy ember a közel jövőben, aki észrevesz téged(legalábbis én szurkolok neked) és ezért is merd önmagad adni és kérlek téged, hogy ne lépj arra az útra, amire én is. Inkább élj úgy, ahogy neked tetszik és ne kelljen semmit sem megbánnod. :)

Szia én is sokáig aggódtam amiatt mert nem találtam a saját baráti köröm az új suliba. Nem is beszéltem senkivel, be zárkóztam. Aztán egynap vissza szóltam a padtarsamnak. És ekkor jöttünk ra mennyire bírjuk egymast. Kinyíltam neki és ő is nekem. Utánna ő mutatott be néhány embernek.

Ebből a tanulság számomra az volt hogy fontos az őszinte véleményed kimutatása. Nem úgy értem legyél egoista, lenéző csak állj ki magad ért és ha kell húzd fel azt aki piszkal. Légy önmagad.

Ui Bocsi a helyesírásert és ha kell valaki akivel beszélni szeretnél irj rám nyugodtan.