Legyőzhető lenne a víztől való félelmem?

7 éves korom óta jártam úszás oktatásra, 10 évesen vízilabdáztam is, majd maradtam a "sima" úszásnál".

Olimpikon soha nem lettem volna, nagyobb karrierem sem lett volna ebben a sportban, de jó úszó voltam.

Az edzőm több versenyen is indítani akart, csak nem éreztem magam elég jónak, féltem attól,hogy veszítek, így sosem mentem el egyre sem.

Aztán 18 évesen a barátaimmal lementünk egy tóra, olyan 1 km lehetett a túlpart (kevesebb valamivel), kitaláltuk,hogy oda-vissza úszóverseny.(köztük is volt úszó, szóval komolyan vettem)

Persze a tó felétől pár száz méterrel vezettem, és a túlpartról rögtön fordultam.

Én visszafelé tartottam a tó közepénél amikor ők a túloldalra értek.

Ekkor éreztem egy hideg hullámot, és hirtelen olyan görcs állt az egyik combomba, hogy nemhogy ilyen görcsöt, de olyan fájdalmat sem éreztem mint akkor.

Megpróbáltam úszni, de a fájdalom miatt az egyik lábamat meg se tudtam mozdítani, szóval elkezdtem kézzel, meg fél lábbal úszni, közben elfogott a pánik, és eszméletlenül zsibbadtak a karjaim az úszástól.

Már majdnem visszaértem a partra, de egyszerűen nem bírtam tovább, és teljesen eldöntöttem,hogy nekem ennyi volt, vettem egy nagy levegőt, és feladtam az úszást, és hatalmas mázlim volt, mert ott már leért a lábam.

Nagyon nagy megkönnyebbülés volt.

Viszont azóta nem megy az úszás, rá 2 hónapra tesiből érettségiztem, lehetett úszást is választani, hát a múltam miatt azt is választottam, és valami katasztrófa időt úsztam, ott is végig bennem volt a félelem, és csak a medence szélső sávjában mertem úszni.

Egyedül a közepes medencékben tudok a múltamnak megfelelő időket úszni, ahol leér a lábam, ott hasítok, de egy 2 méteres vízmélységű medencébe szigorúan csak a szélső sávban merek menni, és különösen nyomasztanak a természetes vizek.(ezekbe maximum a parthoz közel, vagy valami úszóalkalmatossággal bátorkodom bemenni.)