Tudnátok abban segíteni, hogy legyőzzem a félelmem egy eddig barátomnak tartott ember iránt?
Az a helyzet, hogy már 7 éve barátok vagyunk. (általános kezdete óta)Eddig minden úgy működött, mint egy rendes barátságban, ám mára már erről szó sincs.Ő most olyan korszakba lépet (vagy él meg) ami már mindennek a határát súrolja. Elkezdet inni, cigizni, sőt még drogozni is, úgymond játssza a "nagy menőt". Ezzel még nem is lenne gond (mármint a problémmámmal kapcsolatban), hanem amiért én most hozzátok fordulok az szerintem elég pszihés (elnézést nem tudom, hogyan kell leírni) probléma.
Mivel ő most játssza a " nagy fiút", így engem is piszkál/piszkált. Volt, hogy tavaly majdnem verekedtünk a hülyesége miatt. De akkor még le tojtam igazából. Egy fél éve elkezdett "terrorizálni" engem facebookon, azaz, ha nem úgy táncoltam ahogy ő fütyült akkor én voltam a szar és mindig elakart verni. Én mivel nem vagyok verekedős típus ezért megijedtem és inkább mindent megtettem annak érdekébe, hogy kerüljük a konfliktust. (nagyon nagy hiba volt) Olyannyira, hogy ha például elhívott magukhoz, de én nem akartam volna menni akkor is inkább mentem, mintsem, hogy baj legyen. A suliba nem mertem egyik gyerekkel se beszélni nehogy ő féltékeny legyen és megint én kapjak. Ez már odáig fajult, hogy facebookra sem merek felnézni, általában mindig hazudok valamit, ha megkérdezi, hogy nem megyek-e hozzájuk. Nem szívesen megyek az utcára nehogy találkozzunk és legyen valami.
Már azt is fontolgattam, hogy magántanuló legyek, így elkerülve őt.
És ez még csak egy kisebb részlet, mindabból amit csinál.
(Ha valaki kíváncsi az egész sztorira, kérem írjon itt: longow28@gmail.com
Hozzá kell tennem, hogy én eléggé olyan típus vagyok aki mindent túl parázik, de szerintem ez már nem csak az én "beteges" parázásom, ha nem komoly ügy.
A szüleimmel nem mertem még erről beszélni, mert nekem ez szégyen, hogy itt vagyok 7.-es létemre és nem tudok magamért kiállni. Annyira belém ültette, hogy szar vagyok meg ilyesmi, hogy szó szerint rettegek tőle, egésznap csak rajta parázok.
Kérlek segítsetek! Már egy fél éve küzdök ezzel a problémával és csak egyre erő teljesebb lesz.
A pszihológushoz (ismét nem tudom a helyesen leírni, elnézést) nem szeretnék járni. (tudom, hogy nem dilidoki, de akkor sem.)
Előre is köszönök minden választ! :)
Nézd, szerintem a legjobb ötlet az az hogy beszéld meg a szüleiddel, hisz tudnak segíteni, az nem szégyen ha valaki "terrorizál" a szüleid előtt, ők azért vannak hogy a legnehezebb pillanataidban is segítsenek, a másik dolog, ilyen mindig elő fordul minden osztályban, úgy mond az "erősebb" kikezd a "gyengébikkel" (velem is megtörtént ez hogy piszkáltak és probáltak megszégyeniteni osztályok elött, csak mivel látták hogy nem veszem fel feladták, habár nem hinném hogy a te esetedbe müködne), erre csak azt tudom mondani hogy tarts ki, talán probálj átiratkozni egy másik suliba, s a facebookon pedig letudod blokkolni, vagy bármikor csinálhatsz egy új felhasználot, anélkül hogy ő tudja.
Meg nem ajánlanám azt hogy kikezdj vele mert abból még baj lehet, még jobban fokozná a bajt az hogy a drog és az alkohol rabja lett.
Két fő megoldás van.
Az első, hogy folytatod amit eddig, vagyis csak szép csendben tűrsz, eltávolodsz mindenkitől, és tönkremész idegileg.
A második pedig az, hogy igenis a sarkadra állsz, és teszel a dolog ellen. Ennek is van többféle módszere.
Az egyik lehetőség, hogy leülsz a szüleiddel, és megbeszéled velük az egészet. Azt a sületlenséget felejtsd el, hogy ez szégyen. Messze nem vagy még abban a korban, hogy teljesen önálló legyél, ráadásul egy ilyen eset még egy 18-20 éves embert is gondolkozásra késztetne. Ha ezt választod, a szüleid valószínűleg fel fognak lépni a barátod ellen, mire Ő gyaníthatóan gyávának fog nevezni. Vagy megver. Esetleg Téged is el fog lökni magától.
A következő lehetőség, hogy még inkább összeszeded magad, és beszélsz vele magad. Elmondod, hogy ez így nem állapot, és nem tetszik a jelenlegi helyzet. Gyaníthatóan így is elveszíted, és csesztetni fog.
Egy újabb lehetőség, hogy kirángatod ebből a mentalitásból, és megpróbálsz hatni rá. Bár ez leginkább akkor szokott működni, ha lelki oka van a változásnak. Teszem azt, meghal valamelyik szülője. Ha ez sikerül, akkor lehet barátok maradtok, és nem lesz egyéb következmény. Viszont erre van a legkevesebb esély.
És az utolsó lehetőség, hogy komolyan helyreteszed. Vagyis megmondod neki, hogy ez így nem pálya, és vagy sürgősen abbahagyja, vagy rosszul jár. Mivel az utóbbit fogja választani, így lesz köztetek feszültség rendesen, és lehet verekedés is, amiben rendesen ki kell osztanod. Magyarul megmutatod neki, hogy egy kis nagyképű senki, és Te több vagy nála. Így viszont őt is bukod, és Neked is lehet belőle bajod rendesen.
Ha a helyedben lennék a mai eszemmel, először megpróbálnék rá hatni, és ha nem sikerülne, akkor a szüleimhez fordulnék. Korábban volt is egy hasonló esetem, ott az utolsó lehetőséget választottam. Nem bántam meg, de maradjunk annyiban, hogy ez nem a legjobb út senkinek sem.
A második válaszolónak írnám: Igazából a fel soroltak közül egyik sem jó elmondásod szerint.
Valami egyéb lehetőség? :/
Ezek után amit művelt, nagyon nem bánnám, ha buknám.
" Neked is lehet belőle bajod rendesen."
Ezt kifejtenéd kérlek.
Köszönöm! :)
Van köztük jó, én azt igyekeztem viszont megmutatni, mik a rossz mellékhatások. De mint ahogy mondani szokás, mindennek van jó és rossz oldala.
Azt a bajos dolgot úgy értem, hogy ki tudja, erre mit lépne az illető, és hogy Neked mi lenne a sorsod a továbbiakban. Lehet ismerősöd nem hagyná annyiban, és ő is kicsit meg akarna puhítani. Lehet a rendőrséghez fordulna. De lehet, hogy semmit se merne tenni. Ezt maximum Te tudod felmérni kettőnk közül.
Én anno ezt az utat választottam. Volt egy ismerősöm, aki nem csak engem, hanem sok másik embert is zaklatott, fenyegetett, megalázott az iskolában. És egyszer elszakadt a cérna, előbújt belőlem a vadállat. A srácnak végül két foga bánta a dolgot, és sokáig örült, ha mozgott. Viszont ez után hiába köszönték meg a többiek, és tiszteltek érte, láttam rajtuk, hogy nem akarnak a közelemben lenni, mert félnek, hogy én is épp olyan állat vagyok, mint a másik volt. Hiába ismertek és tudták, hogy nem vagyok olyan, de az még anno engem is meglepett, mennyire lerendeztem a srácot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!