Vannak köztetek olyanok, akik ÉVEK ÓTA öngyilkosok akarnak lenni, meg akarnak halni, de nem merik megtenni mert még ahhoz is gyávák, hogy akár vagdosni vagy begyógyszerezni merjék magukat?

En 4-et túl éltem! Most azt kell mondjam, hogy szerencsére!! Azóta van egy tuti tippem ami biztosan be jonne. De szerencsére olyan az életem hogy sokminden miatt nem tehetem meg. Pl van egy 9 hónapos kisfiam akinek segítenem kell felkészülni az ÉLETre.

egyepkent a probléma ami miatt el akartam mindig dobni az életet, azóta is fent áll. De meg próbálom le kaksizni es kész. Meditációs gyakorlatok is sokat segitenek mikor a problémák kezdenek maguk ala gyúrni.

Igen, és nem-nem a szokásos tinibaj, én már tényleg évekóta csak ezen agyalok, olyan 13-14 éves koromóta és most 17,5 vagyok..

Az okokat nem fejtem ki, de bőven van és igen egy porszemnek is nagyobb a szociálisélete, mint nekem.

17f

Minden reggel, amikor átmegyek a síneken, gondolkozom, hogy megálljak e ott pár percre. Elb_a_szna a saját vonatom. Groteszk lenne.

Reggeli másodperces mélyrepülések.

Évek óta minden nap az öngyilkosság gondolatával kelek fel és fekszem le. Nem tudom magam felhúzni ebből a mély, depresszív állapotból. Az okokat én sem részletezném. Elég csak annyi, hogy én tisztában vagyok velük. Nincs felnőtt segítségem! Egyedül maradok a problémáimmal mindig és minden szituációban! Semmi sem segít! Sem a pszichológus, pszichiáter, különbféle terápiák, alkohol, vagdosás, dohányzás, sport, művészetek! Tudom, az segítene, ha a jelenlegi helyzetemből azonnali hatállyal kilépnék, de nem tudok. Nincs még fix keresetem, így elköltözni "otthonról" képtelenség. Az iskolát pedig be kellene fejeznem, csak épp azt nem értem, minek? Ki vagyok közösítve. Nagyon ocsmányul beszélek velem az osztálytársaim. Utálok bemenni abba az átkozott intézménybe. Olyan akár egy börtön. Azért, hogy egy kis keresetem legyen reggelente, hajnalban dolgozok, anyám pedig elvárja, hogy esténként segítsek neki a másodállásában. Így halálosan kimerült vagyok minden nap. Bár a jegyeim még egészen jók, viszont sokszor fekszem a padon és próbálok lazítani. Mostmár igazán szívesen meghalnék, de gyáva vagyok egyedül megtenni. Kilátástalan a helyzetem, más kiutat nem találok. Amint jobbra fordulnak a dolgok, még több és komolyabb problémával találom szembe magam. Ez már nem állapot! Ki akarok lépni! Elég volt!

17/L