Ti öngyilkosok lennétek, ha úgy lehetne, hogy senkinek ne fájjon? Se a szeretteiteknek, se saját magatoknak?

Ha a szeretteimnek nem fájna, akkor már nem élnék...

20/N

Én benyomtam a humor kategoriat, rogton ez a kerdes jott ki. En meg elkerekedett szemekkel neztem... Aztan lattam, hogy egyel lejebb nyomtam. :D

De ha mar itt vagyok;

Pár éve ugyanígy voltam, voltak próbálkozások is, nagyon rettegtem, hogy mi lesz ha életben maradok és izgatott voltam, amikor volt a folyamat és csalódott amikor másnap felébredtem és éltem. Aztán jött pszichológus és pszichiáter.

Aztán eltel egy idő. Mára már másképp látom és hidd el, mindig lehet a legrosszabbnál is még rosszabb, de ha rosszabb is lesz, azt is egy idô után megtanuljuk élvezni; élvezni, hogy küzdhetünk a csatájában. Rengetegszer gyűlnek a feketefelhők, sokszor érzem magam csődtömegnek, mert tönkretettem mindent, de soha nem jutna már eszembe akár csak megvágni magam, nemhogy megölni.

Ha akarod, írj és mesélek részletesebben. Ne halj meg, inkább találj rá a sztorimban arra, hogyan találhatnád meg az utat, amivel eljutsz oda, ahol én vagyok.

Én akkor már rég nemélnék.

A kis húgom jött haza és amikor nagy boldogan elkezdett boldogan köszngetni, hátha talál valakit, akkor szedtem le magamat a kötélről. Volt más is.

Aztán azért kellet abbahagyom, mert el akartam utazni 1 évre másik országba. Ennek az is volt a célja, hogy pihennek, mert a pszichológus szerint azért tettem amit tettem, mert túl stresszes voltam.

Így az a válaszom, hogy igen