Hogyan lehet elviselni azt, hogy az én életem másként alakult mint a gyerekkori barátaimé?

Nincs élő ember aki ne tudná újrakezdeni.

Önmagad siratása helyett inkább állj fel és lásd meg a lehetőségeket arra, hogy jobb legyen az életed.

Kerlek ne tegy a kozpontozas ele szokozt!

Egyebkent szepen irsz.

Szerintem inkabb maganyos vagy. Nem kell a facebook fotokat nezegetni, ott csak a legjobb, legszebb kepeket toljak fel, azt nem amikor Joska reszegen sarosan hazaesik, csak azt, amikor a gyereknek mesefiguras tortaval unneplik a szulinapjat.

Tipikus facebook-magamutogato regi pajtasaid lehetnek.

Ne nezd ezeket a kepeket. Ne irigykedj. Nem tudhatod mi van a hatterben. Lehet kozben, aki otthon ul asszonyka azon aggodik, hogy mikor valnak el, neki meg diplomaja, munkatapasztalata sincs, mint neked.

Szerintem engedd el a multat, elmult, ha jol szamolom mar kozel 10 eve.

Ha egyedul neveled a gyerekedet es van fedel a fejetek felett, etel az asztalon, internet, teve, akkor nagy gond nem lehet.

Van diplomad, allasod, fel a fejjel!

Inkabb probalj meg ismerkedni, mert szerintem ez a bajod, hogy egyedul vagy.

A gyerekkel meg ha messzire nem tudtok utazni menjetek kirandulni a kornyeken, akar biciklivel, gyalog.

Az én tanácsom az, hogy ne nézegesd a facebookot! De komolyan. Én boldog párkapcsolatban élek, viszont a párom nem olyan bújós, mint én, s az életkedvem is elmegy mikor facebookozok és azt látom, hogy az ismerőseim milyen szerelmes képeket tesznek ki. Ez igazából nem a valóság, csak egy kép, mégis sokkal rosszabbul érzi tőle magát az ember.

Ismerkedni nem szoktál? Esetleg a gyerkőccel is lehetne menni programokra, mind1 milyen, csak a lényeg, hogy kimozdulj otthonról, mert ott elég kevés az esélye, hogy megtalálod a neked való férfit. Lehet hogy épp egy jégkorizáson vagy a majálison fog rád találni, nem tudhatod.

33 éves vagyok, szintén rossz házasság, nehéz válás után vagyok. Amióta van internet én is azt látom, hogy milyen boldogok a gyerekkori osztálytársak, barátok. Én is azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen.

Később jöttek a régi barátokkal való személyes találkozások, vagy a neten való skype beszélgetések.

Na akkor jöttem rá, hogy a legtöbbjük esetében sokkal szerencsésebb vagyok mint ők. Tudod miért? Mert én kiléptem egy rossz házasságból, én a magam ura vagyok, nem készít ki se anyós, se szülő. Nem vagyok képmutató. Igen, sokszor nehéz egyedül, sokszor éjszaka töröm a fejem, hogy miképpen jövök ki hónap végéig, de mindig megoldom. Nem adtam fel, hogy lesz egy társam aki odalesz értem, és igazam is lett.

Van egy férfi aki szeret, és fontos vagyok neki.

A régi osztálytársaim közül sokan rossz házasságban élnek, de jaj senki ne tudja meg..Volt, hogy egyik nap a facen boldog kép róluk, kommentálva, hogy 'szeretlek kicsim- én is téged", este meg én viszem az ügyeletre mert a férje addig ütötte míg el nem ájult.

Szóval mindig gondolj arra, hogy sokan nem a valódi életet mutatják.

Én pár évvel vagyok csak fiatalabb nálad, nemrég váltam el, nekem nincsen gyerekem, és már szerintem nem is lesz, emiatt jóval lazábban veszem az életet mint te. Iszom, gyógyszerezek, dohányzok, ku**ázok, de azért sportolok is.

Boldog facebookos családi képekről meg csak annyit: elég sokról tudom, hogy kinek a feleségét ki dugja, meg kinek a férje kit dug.