Tényleg lusta vagyok vagy ez a szüleim hibája is?

Elég sokszor kaptam meg tőlük hogy lusta vagyok, pedig nem voltam mindig ilyen.

Kiskoromban egyszerűen imádtam dolgozni, úgy nőttem fel hogy otthon próbáltam mindenben segíteni, és minden héten a mamámnál ástam/kapáltam a földet, szőlőt kötöztem, gyomláltam, az álltokat megetettem,mindent megcsináltam amit lehetett egy kertes házban és imádtam segíteni és dolgozni.

Persze otthon már akkor sem nagyon dolgoztam, kicsiként akaratos voltam és addig nem tágítottam a konyhából amíg anya meg nem engedte hogy segítsek mosogatni vagy főzni, viszont ahogy nőttem egyre ritkábban próbálkoztam.Eléggé el tudja venni egy gyerek kedvét ha az anyja folyton csak ordibál vele hogy takarodjon ki a konyhából mert "csak láb alatt van" vagy "hátráltatja a munkában" vagy "úgyis el fogja rontani", és hiába adtam bele mindent hogy megdícsérjen csak arra emlékszem hogy folyton ordibákt vele mindenért, pedig közel sem voltam olyan rossz.Így az anyámat általában elkerültem, kint a kertben viszont folyton segítettem apának ha itthon volt mert ő tényleg örült neki, aztán ahogy nőttem és nehéz iskolába kerültem egyre kevesebb időm lett rá, és amikor meghalt a mamám és eladtuk a házát onnantól nem sok munka maradt nekem.

Bevallom volt egy 1-2 éves időszakom amiből pár hónapja lábaltam ki, és amire nem vagyok valami büszke.Megkaptam az első okostelefonomat és akkoriban könyvmoly voltam, és mivel neten regeteget lehett olvasni így folyton a telefont bújtam, és alig mozdultam ki a szobámból, elhanyagoltam a barátaimat és a családomat is.Szerencsére pár hónapja ebből már tényleg kilábaltam úgy-ahogy, most már a szabadidőmet ha tehetem a barátaimmal töltöm, és persze nagy részt a tanulással, leginkább csak hétvégén van szabadidőnk,(alapból erős iskolába járok, de az tényleg túlzás amilyen órarendünk meg tananyagunk van most).Amikor épp nem tanulok vagy nem barátokkal vagyok, szeretek itthon olvasni és most már írni is könyveket, chatelek néha a többiekkel és próbálok a családommal is időt tölteni, ami a legrosszabbul megy az összes közül.

Igyekszem itthon hasznos lenni, de általában hulla fáradt szoktam lenni és csak olvasgatni meg kisebb munkákban van erőm, így bár már nem hallom annyiszor a lusta jelzőt, azért még mindig meg szoktam kapni. Pedig egyedül itthon vagyok ilyen, az iskolában a tanulás mellett dolgozunk is, gyakorlaton is elég sok fizikai munkánk volt az elmélet mellett, egész nyáron dolgoztam, és máshol élvezem a takarítást, főleg a társaság miatt, meg mindenhol azt kapom hogy szorgalmas vagyok meg ügyes, mindenhol,kivéve itthon.

A gond csak az hogy fogalmam sincs hogy változtathatnám meg a szüleim véleményét.Szoktam felmosni/sepregetni, imádok sütni és kint is ha van időm néha kigyomlálok, de mást nem tudok csinálni.Ha főzök anyám ugyanúgy elzavar mint régen, a mosásnál ugyanez a helyzet, apa mutatta meg a múltkor hogy hogy kell egyes leveseket csinálni meg a mosógépet/mosogató gépet beindítani de persze semmit nem csinálhatok mert anyám leordítaná a fejem ha bármihez is hozzányúlnék, így a kedvem is elmegy a gondolattól.

Szóval gyakorlatilag semmit nem csinálok itthon azon kívül hogy néha segítek a kisebb házimunkákban, és utálom azt hallgatni hogy lusta vagyok, mert máshol tényleg rengeteget dolgozom. De amit sokszor hall az ember, főleg a szüleitől az nyomot hagy.Ma is a szememre vetette apa hogy a munkatársa lánya mindent megcsinál otthon, főz, mos, takarít, és borzalmasan érzem magam, haszontalannak.

Tényleg lusta vagyok? Korombeli lányok, ti miben segítetek otthon? 16 éves vagyok egyébként, 2 hónap híján 17.