12 évesen jobban szórakoztam, mint 15 évesen, miért van ez?

Én mindig is árnyéka voltam önmagamnak. :D Na jó, ez a mondat egy szemantikai katasztrófa, nem is lényeges most.

Szerintem a változást ne fogd fel rosszként feltétlenül. Elhiszem, hogy hiányoznak a régi dolgok, de lehet, hogy most olyan időszakod van, amikor a lelki, és személyiségfejlődésed szempontjából erre van szükséged. Nem lehet egy életen át szórakozni. Ha most töprengős vagy, akkor töprengj. Még nagyon fiatal vagy, bőven lesz még jó megint a társasági életed.

Elhiszem,hogy most nagyon nehéz lehet neked.De hidd el,vannak,akiknek rosszabb.Ez persze most téged egyáltalán nem vigasztal.Most ezekben az években azért vagyunk ilyenek,amilyenek vagyunk,mertmár több dolgot érzünk cikinek,pedig szívesen mindent megtennénk,amit régen is megtettünk.Az akkori önmagam vidámabb,kedvesebb,és lazább volt,mostmár kezdek komolyodni,14 éves vagyok,és hát most volt ez a középiskola-választó időszak,ami hát eléggé megviselt.És most jön mégcsak a neheze!Ezek még csak a kezdetek előtti nehézségek voltak,amiket még könnyű volt átszárnyalni,de majd a többi nehézséget nehezebb lesz átszárnyalni.Kipihenni mindig lehet a fáradalmakat.

Én szoktam rá napokat áldozni,amikor csak azt csinálom,amit szeretek.Két nap van ilyen:

1.Péntek.Reggel kicsit később kelek,és lassabban öltözök a suliba.Délután nyugisan hazajövök a suliból és véletlenül sem tanulok egy betűt sem,valamint mindent elfelejtek,amit hétköznap tanultam.Leülök a gép elé,és megnézek néhány oldalt.néha jönnek unokaöcsémék,na rá meg a kistesójára vigyázok,vagy játszok velük.

2.Szombat.Sokáig alszok reggel.Miután pedig felébredtem,felkapcsolom a tévét,és felülök az ágyba kényelmesen.Nem reggelizek.Iszok vizet.Lazítok.Nem gondolok semmi rosszra,nem gondolok a holnapra,vagy a délutánra.És délután pedig azt csinálom,ami épp jön,vagy amit épp akarok.Takarítani is szoktam persze,de azt is inkább hétköznap szeretem elválalni.

Neked is lehetnek ilyen napjaid,például,te középiskolás vagy,és te nyugottan(ha bejárós vagy és km-ekre laksz az iskoládtól),akkor ott maradhatsz a városba kicsit későbbig..persze anyudnak v. apudnak mondd meg,vagy aki épp otthon van.:)

És akkor kipihenheted ezeket a dolgokat...és olyankor ne nagyon szomorkodj!

Én kezdetben mindenféle ok nélkül elkezdtem nevetni(mikor egyedül voltam),de direkt..és utána már azon nevettem,hogy "te jó úristen,már megint hogyan nevetek"xĐ meg eszembe jutottak a régi hülyeségek,amik jók voltak,de nem szomorkodom,mert elmúlt:D örülök,hogy megtörtént.:) te is tegyél így.:P A múlton nem érdemes rágódni,de érdemes emlékezni rá!Ne bánd,amit tettél,vagy amit épp nem tettél.

Sok szerencsét!