Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mi a baj velem? Lúzer vagyok,...

Mi a baj velem? Lúzer vagyok, vagy pont ellenkezőleg?

Figyelt kérdés

Mostanában vettem észre magamon, hogy az énképem és az énideálom igencsak messze van egymástól. Az énkép az amilyennek az ember nézi magát, az énideál pedig az, amit szeretne kinézni magából, amilyen lenni akar. Úgy érzem, hogy az életem sínen van, megfelelő. Jófej, intelligens, normális ragaszkodó haverok. Tökéletes iskola-egyetemi légkör. Nagyon jó lehetőségek, sportban, stb egyaránt. Tiszta szép családi élet. Pénz, jó ruhák, tulajdonképpen bármikor megvalósíthatom magamat ahogy csak szeretném. Külsőleg belsőleg egyaránt.


A baj az, hogy úgy érzem nem úgy viselkedek ahogy kéne, nem vagyok elég humoros nem nézek ki elég jól. Így az énideálom. Tehát azok a dolgok amiket csinálni szeretnék visszaszorul. Hiába vagyok elég jó megnyerő intelligens, mittudomén stílusos, nem tudok felszedni egy olyan csajt aki vélhetőleg illene hozzám, mert félek megvalósítani önmagamat. Gyengének tartom magam. Stb.


Mostanában kerülöm ezeket a helyeket és lehetőségeket. Annyira összezuhantam attól, hogy szarnak érzem magam, hogy egyszerűen nem érzem magam méltónak ahhoz, hogy az ideális tökéletes környezetben megjelenjek. Nem tartozok oda, úgy érzem. Közben mégis, de ez a folyamat belül indult el.


Mivel tudom elhitetni magammal hogy mégis oda tartozok? Mindenki szeret sosem baszogatnak, jók a jegyeim, sportolok, van stílusom és ezt mások is észreveszik, stb, de valahogy úgy érzem erőltetett... megjátszom az életet. És ha nekem ez a max ami másnak alap... akkor másnak mi lehet a max és én hol vagyok valójában? Sehol....


elég zavaros nem tudom normálisan leírni. Amúgy zavarodott is vagyok eléggé emiatt. Ne ajánljatok pszichiátert, pszichológust próbáltam. Azt értem el vele, hogy az énképemet megtoldottam azzal, hogy talán nem vagyok normális. Nem érzem magam annak. Belülről nincs összehasonlítási alap nem látom magam kívülről, nem tudom milyen vagyok és milyennek kéne lennem.


Egyre ritkábban járok emberek közé. Nem vagyok gáz arc, vagy rossz, de egyszerűen egy olyan ideális énkép felé húzok, hogy a mostani valómat elkezdtem utálni. Ennél sokkal jobb is lehetnék. És leszek is mert rajta vagyok. De sajnos amíg nem sikerül elérnem folyamatosan utálni fogom önmagam.


Hogy mondjam. Mintha nem is hozzám tartozna a testem. Az értelmi képességeim, a hangom, az erőm. Más ember vagyok belül, lelkileg és ebben a testben egyszerűen úgy érzem magam, mintha be lennék zárva. Valószínűleg beteg tele van hibákkal, nem tökéletes. De persze másoké sem. Csak épp az a gond, hogy úgy viselkedek mintha az lenne. Másokkal elhitetem. Elfogadják. Műveletlen vagyok és megjátszom a műveltet. Műveltnek tűnök, tehetségesnek. Közben szar vagyok, nem hozom ki a maximumot a dolgokból.


Mindegy, tehát elkezdtem teljesen önmagamba fordulni és félni mindenkitől. Mert lehet, hogy az a lány akit szeretnék elfogad mint barát, de mivel valami hiányzik belőlem sosem fog velem járni. Más eléri ezeket egy szempillantás alatt. És ha nem akar velem járni nem néz férfinak. Hiába tetszett régebben, ha mindenki szeretett. Egyszerűen nem megyek oda hozzá, mert nem olyannak néz amilyennek érzem magam. Külsőségek. De néha meg elhisz olyannak és akkor meg az a fura. Hogy végre kibontakozhatnék de nem, mert ott van mögöttem minden negatív tapasztalat. Félek. Talán kezdek bekattanni, kifordul a világ a szememben és magamba zuhanok?


20/F


2010. ápr. 21. 14:01
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:
azt még szeretném hozzátenni, hogy az egészségi állapotomat sem érzem megfelelőnek. Szóval hiába szeretném és tudnám kihozni lelkileg magamból a maximumot, amikor egyszerűen nincs elég vér az agyamban álmos vagyok, stb, konkrétan fogyatékosnak tartom magam. A többiek pedig nem értik hogy miért, hogy én nem vagyok normális, hülyeségeket beszélek be magamnak. Én meg azzal hitegetem magamat, hogy biztos csak bírnak, mert látják mi lehetnék és inkább nem akarnak baszogatni azzal, ami vagyok, ezért mondják. De ott van előttem az is, hogy az égvilágon semmi probléma nincs csak a félelmeim miatt nem tudok kiteljesedni....
2010. ápr. 21. 14:10
 2/11 A kérdező kommentje:
utálom magam, utálom a fejem, utálom a tekintetem, a hideg szemeimet, a leharcolt fejemet. Nem illenek hozzám, mégis én vagyok. Ebbe őrülök bele.
2010. ápr. 21. 14:11
 3/11 A kérdező kommentje:

ehelyett egy idealizált álomvilágot látok magam előtt ami.... hogy mondjam olyan szinten tökéletes illuzio, hogy a részese is vagyok, ebben a világban élek, elérem ezeket az embereket értitek. De.... mégsem vagyok benne, kilóméterekre vagyok attól, hogy ez természetes legyen. Azok a dolgok amik az életemben örömet jelentenének, számomra lehetetlenek, mert nem tudom megvalósítani önmagamat. Nem mondhatom azt, hogy elmegyek azzal a lánnyal ide, vagy oda, mert szeretnék, mert az a lány bír, de valahogy mégis kerül. Okkal. Vagy elmehetek a barátaimmal bulizni, de valahogy mégis úgy érzem nem azért hívnak, mert kellek oda, hanem megszokásból, vagy sajnálatból. Közben lehet egyáltalán nem.


Súlyos személyiségzavar, talán paranoia is. De ezen nem segít a pszichiáter, a pszichológus, a dilibogyók. Rá kéne jönnöm magamtól a dolgokra és minden sikerülni fog. Vagy megbarátkozni azzal, hogy abban a verzióban ahogy én elképzelem, ez sosem válik lehetségessé.

2010. ápr. 21. 14:16
 4/11 anonim ***** válasza:
0%
Az a durva, hogy én 15éves koromtól éltem át ugyanezt, amikoris elkezdtem úgy viselkedni, mint Dr.House vagy a hozzá hasonló akármilyen negatív szereplő. Jól ment, jól éreztem magam, mivel tényleg olyan vagyok mint ő, de közben mégis belül gyötört valami, és most lassan 17 leszek és az utóbbi 2-3napban teljesen megzökkentem, nem tudom mi van, élni sincs kedvem már.
2010. ápr. 21. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:

Hát, ez nagyon hosszú, így nem biztos hogy sokan elolvassák majd.

Ha a pszihiáter se tudott segíteni, akkor nem tudom, hogy azok az emebrek, akik ide járnak, tudnának-e.

Hallod, de ne csináld már ezt. Ha változtatni akarsz magadon, akkor összekéne szedni, mi az, amin tudsz,és rajta nosza hát.

Szerintem csak magadnak teremted a problémákat.

És nem is nagyon tudtam értelmezi azt, amit írtál. Most akkor a külsőddel van baj? Vagy a személyiségeddel?

Mert az utóbbin tudsz változtatni, és az előbbin is valamennyire.

Meg említettél valami lányt is. Ha nem tetszel neki, ergo, nem vagy az esete, ne erőltesd.

Találj már végre magadra, hülyeségeket beszélsz!

Én szerintem biztos bírnak a barátaid, mert akkor nem hívogatnának el mindenhova. Sőt, nem is haverkodnának veled...

2010. ápr. 21. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:
külsőmmel... szerintem, és nem nagyon tudok rajta változtatni. Hiába jó a személyiségem (és állítólag nem is annyira gáz a külsőm, csak nekem nem tetszik) ha a külsőm alapján ítélnek meg. De még csak nem is ítélnek meg. Én ítélem meg magam. Nem tudom elmagyarázni.
2010. ápr. 21. 14:48
 7/11 A kérdező kommentje:

nagyon messzi rokoni ágakból thai vér forog az ereimben, de ez legalább 3 generációval vezethető vissza, amikor még velencében éltek az olasz őseim. Azóta magyar és sváb nemesekkel keveredtünk. Apámnak ugyanilyen különös arca van.

[link]


én mégsem tudok vele megbarátkozni. Képzeljétek el ezt a figurát kék szemekkel.

2010. ápr. 21. 14:51
 8/11 A kérdező kommentje:
egyáltalán nincs keleti beütésem. Pedig sárgás a bőröm és több genetikai apróság is bizonyítja, csak számomra. Igazából mindenki leszarja én is leszarom milyen embertípusok az ismerőseim. De ez így nekem nagyon hülyén jött ki :S
2010. ápr. 21. 14:52
 9/11 anonim ***** válasza:
Oké, akkor most szögezzünk le, túl sokat beszélsz, nem véletlenül különültek el a gondolatok a szavaktól, nem mindent kell kimondani.
2010. ápr. 21. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 anonim ***** válasza:

hát haver neked csak az a bajod, hogy túl sokat gondolkozol az élet kis/nagy bajairól. Sokat jár az agyad olyanon amin nem kéne. Nem foglalod le magadat, állandóan pörög az agyad mint a taxióra. Jól látom? Nincs itt semmi gond, csak egyszerűen nem tudsz lazítani, jól érezni magadat. Nincs barátnőd, aki mellett nem unatkoznál. Az én fejem sem tetszik magamnak, nem vagyok szépfiú, de nem is nézem magamat minden áldott reggel a tükörbe, hogy vajon milyen böszmén nézek ki. Ez van, rontani lehet a kinézeten, szépíteni nem.

Öngyilkos azért ne legyél, inkább kapd össze magadat és foglalkozz valamivel, ne járjon mindenféle h*lyeségen az agyad

2010. ápr. 21. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!