Miért nincs életem? Miért bánt mindenki?

Eddigi életem elhülyéskedtem. Ez annyit takar, hogy nem vettem magamra hülye cuccokat, nem festettem a hajam, és még piercinget sem tetettem be.

Nem nagyon b@sztattam senkit, helyette inkább engem b@sztattak a nagymenők. Szerintük nem vagyok senki. Amit el is fogadnék, de erre jön más aki szerint meg igen, de úgy érzem marhára csak hazudik. Szerintem csak szánalomból mondja, vagy átver, és a hátam mögött kinevet, még ha biztosít is róla, hogy ez nincs így. Miért nem hagyják békén egymást az emberek? Mindenki nagyravágyó körülöttem. Azt hiszem csak én nem akarok semmit. Azt mondják kevés az önbizalmam, de mégis mire legyen? A sok bunkó idióta kint mászkál, egymást marják, de mégis mindegyik azt hiszi h ő a tökély.

Hogy csinálják? Nekem nincs semmim, csak egy szutyok vagyok. Talán meg kell halnom. Ezen filozók egy ideje, igazából teljesen le is vagyok fogyva, a fejem az szánalom. Bár. Igazából ezt sem értem. Kit érdekel milyen a másik feje? Sosem akartam ez alapján megítélni másokat. Lehet, hogy mindenki más tökéletes. Vagyis én így látom. ÉS azt hiszem eddigi tapasztalataim alapján ki is jelenthetem, hogy ez így igaz.

Elfogadnám, hogy nem vagyok senki, de jön valaki aki beakarja bizonyítani az ellenkezőjét, de tudom, hogy nincs igaza. Mert aki gyépsének születik, az gyépés marad egész életében. Undorodom magamtól. Érzem, hogy mindenhol kinevetnek. Elfogadnám. Zárjanak bolondokházába. De nem teszik. Úgy érzem magam mint egy meglőtt bivaly, aki lemarad a csordától, csak problémát okoz a többinek. Legjobb lenne lemaradni. De nem akarom, hogy a ragadozók felfaljanak, mert az még megalázóbb lenne. Elmennék messzire, ahol senki nem lát és ott halnék meg. De nem engedik.

Anyámnak mániája, hogy jól néznék ki ha adnék magamra. De ez tudom, hogy nem igaz. Nevetséges lennék, ahogy most is. Menjek fodrászhoz. Ilyen fejjel? Miért nem lehet elengedni? Meg jönnek azzal, hogy tudok rajzolni... És? Egyrészt nem nagyon tudok, másrészt ezer dolgot még annyira se.

A lányok meg... Őket sem értem. Az egyik szerint undorító vagyok. Elfogadnám! De máskor jön egy aki hozzámér. ÉS ez nekem -nem tudja-, de már csak ez is nagyon sokat jelent.

Talán túlérzékeny vagyok. De régen minden olyan volt mint az óceánjáró zongorista c.fimben. Egy hajón voltam, de már látom a haz embereket, a házakat ameddig a szem ellát, és ez megrémít.

Le kellett írnom. Talán mégis szánalmas vagyok. Azért köszi.