Szerintetek ezek beteg gondolatok?

Nem egyszerű a helyzetem, mivel gazdag családba születtem, és ez sok gondot okozott már. Az emberek szeretik azt hinni, hogy akinek sok pénze van, az automatikusan boldog is, de ez nagyon nem így van. Barátságaim és egy kapcsolatom is ráment már erre, és már ott tartok, hogy soha nem beszélek senkinek arról, hogy mivel töltöm el a szabadidőmet, mert egyből villogásnak venné mindenki, és csak irigykednének, pedig soha nem voltam felvágós típus, távol áll tőlem az ilyesmi. De ha egyszer ilyen az életem, akkor most mit csináljak?

Tudom, hogy ez őrülten hangzik, de unom már ezt a nagy luxust. Azt, hogy ha pl. szeretnék egy tévét, azonnal kapok is, vagy ha el akarok menni egy fesztiválra, már veszik is meg nekem a jegyet a szüleim, mert persze, király dolog ez, de nem tudom igazán értékelni, mert nem küzdöttem meg értük, csak mindig minden az ölembe hullik. Az egyetlen dolog, aminek igazán tudtam örülni eddig, az a nyelvvizsgám volt gimiben, mert azt a saját erőmből értem el, és küszködtem meg érte, illetve az első komoly kapcsolatom, amihez önállósodnom kellett, nem is kicsit, mivel idősebb srác volt, és tőle távol állt ez az elkényeztetett világ.

Valamiért most egy kis nélkülözésre vágyom. Ki akarok menni külföldre dolgozni valamit, meg csak úgy ellenni, és az sem érdekelne, ha éheznem vagy koldulnom kellene az elején, mert egyszerűen vágyom valami kihívásra, valamire, aminek köze van a való élethez. Amikor saját magamnak kell megállnom a lábamon, és nem támogat örökké valaki.

Szerintetek vágjak bele?

20/L