Tönkrement az életem, hogyan másszak ki ebből?

Kislányomat egyedül nevelem. Nem felelk meg a munkahelyemen, valószínűleg ki fognak rúgni. Itt a munkatársak tudják ezt és szabályosan senki nem törődik velem, de még a köszönésemet sem fogadják. Tönkrement az életem, az önbizalmam és nem akarom a kislányomat elveszíteni!!!!!! Nem merek új helyre menni, mert egy: nincs is ilyen hirdetés, kettő: már nem érzem magam jónak semmiben, mostanra elhittem magamról, hogy semmihez sem értek. Nem merek jelentkezni sehová. Szégyellem magam, hogy ide jutottam, de nem akarom, hogy akislányomat elvegyék tőlem. SOS. Tehetetlen vagyok.... Már az is megfordult a fejemben, hogy nekem azért ilyen nehéz helyt állnom, mert nem vagyok normális. Már nem tudom. Napszámra senkivel sem beszélek, mert itt ülök az irodában egyedül és már annyira rossz, amit csinálok, hogy nem is merek semmihez sem hozzányúlni. Egy kolléga szerint beszéljek a főnökömmel. De miről. Kérjem én, hogy rúgjon ki? Mert nem megy a munkám?