Hogy tudta az emberiség ennyire elviselhetetlenné tenni az életet? Miért nem tanulunk a hibákból, a sok tönkrement életből, öngyilkosságból? Indok ez arra, hogy ne akarjak gyereket?

Minden "kötelező", ami valamilyen szinten káros. Én se értem, miért "kötelező" a fiatalnak buliba mennie, és egész éjjel a füstös, zajos, sötét, telehányt (komolyan telehányt) helyen ugrálnia alvás helyett. Miért kötelező kocsmába járnia, és a füstös, zajos helyen semmilyen témákról beszélgetni, "jobb" esetben kibeszélni valakiket. Persze az ilyen helyeken inni is kell, különben elviselhetetlen, semmi kellemes nincs benne.

Nem értem, miért nem divat parkokba menekülni a szürke, szmogos városból, és ha a fiatalok parkokba is mennek véletlenül, akkor miért van az, hogy oda is inni és duhajkodni mennek?

Miért cigiznek az emberek a parkokban?

Miért stresszelik agyon magukat már a fiatalok, és ezt a stresszt miért a cigin, a bulikon vezetik le?

Miért divatmajom a fiatal csajok zöme? Miért csak a divat, és a másik kibeszélése a téma?

Miért kennek tízkiló vakolatot magukra egyesek?

Miért "kötelező" "tehetségkutatókat" nézni? Miért szól a hírek zöme "híres" emberekről? Miért kötelező őket ismerni?

Miért kell minden tanárt alapból utálni, és ellenségként tekinteni rá?

Miért baj, ha egy fiatal elhivatott, tudni akar és érdekli a tananyag? Miért kell lenézni, esetleg kiközösíteni ezért?

Fiatalnak lenni csak azért szeretek, mert ilyenkor még az ember előtt áll az élet, lehet reménye. A másik ok, hogy fizikailag most vagyunk a legegészségesebbek. Amilyennek lennem kéne ahhoz, hogy átlagos fiatal legyek... azt nagyon nem bírom elviselni, már magát a tudatot.

És ami minden korosztályt illet:

Miért szól minden a pénzről? Miért vág át mindenki mindenkit csak azért, hogy pénzt szerezzen? Miért kell egy film közepén, a filmet megszakítva tízpercenként tízperces tömény hazugságot (köznapi nevén reklámot) végighallgatnunk?

Miért vagyunk egyre lustábbak? A háziasszonyok miért nem főznek? A kisgyermekek miért nem a játszótéren játszanak? Miért tolja mindenhova autó vagy metró a s***ünket? Miért intéz már majdnem mindent gép helyettünk? Nem vettük még észre, hogy ezzel párhuzamosan egyre kevesebb az időnk?

Miért nincs semmi tisztelet a családokban?

Miért nem segítenek egymásnak az emberek?

Miért divat utálni a munkát? Miért csak a pénzért és nem a munkájukért dolgoznak az emberek? Miért nem divat becsületesen dolgozni?

Miért bélyegzik nemnormálisnak azt, aki nem hiszi el a világ hazugságait egy-egy területen, és nem aszerint él?

Miért bélyegzik meg azt, aki mást gondol, mint az átlag?

Miért van egyre kevesebb idilli család, kölcsönös (!!) tiszteletben, egymás kölcsönös meghallgatásával (igen, a gyermeknek is adjanak néha igazat)? Miért van egyre kevesebb család, ahol a szülők együtt vannak, több gyermeket nevelnek?

Miért nem nevelik a gyermekeket munkára és becsületre? Miért lehet az, hogy az a gáz, ha valaki NEM puskázik, és nem az, ha puskázik?

Kérdező, láthatod, hasonlóan vélekedem.

Viszont én pont emiatt akarok gyermeket, hogy egy szigetet alkothassunk. Bár, szép álmok... Szigetet alkotni ebben a világban?

Ezt ki ne felejtsem: TISZTELET A KIVÉTELNEK, MERT VAN!!!!!!

Első voltam.

És akkor legszívesebben folytatnám konkrét példákkal, az én két vesszőparipámmal, a környezetvédelemmel, egészségvédelemmel.

Miért kell minden családba minimum egy TV, egy internetes számítógép, mindenkinek mobil, 25 fok a lakásba, a legmodernebb és legdivatosabb ruhák, egy csomó édesség? Nem vesszük észre, hogy ez a jólét nem boldogít, sőt? //Mondjuk - többek között - ebben én is sáros vagyok, sajnos én is fényűzésszerető vagyok eléggé :( //

A gyógyszeripar miért mérgez minket, hogy aztán a gyógyszereink mellékhatásaira újabb gyógyszereket kelljen szedjünk, majd újabbakat? Miért vetik el manapság a gyógynövényeket, gyógyteákat, egyéb népi ill. természetes gyógymódokat?

Pénzéhség, rohanás, minden túlegyszerűsítése, a többszáz, esetleg többezer éve működő dolgok elvetése...

Ez nem boldogít senkit, tönkretesz testileg, lelkileg!

A férfinek hiányzik a fizikai munka, a nőnek a házimunka. Közben töményen mérgezzük magunkat minden tekintetben.

A jelenlegi társadalmi és gazdasági rendszer fenntarthatatlan, megfog bukni, hamarosan. Ne aggódjatok. :)

Egyébként jogos, én sem akarok gyereket, pont ugyan ezért.

Jesszus, ijesztő de én is pont így gondolkodom, ahogyan te....sajnos..., én nagyon nem szeretem h ilyen országban élünk:(:( én sem fogok szülni.. ilyen világra? felesleges, nem akarom h szenvedjen.. már pedig itt azt lehet..

utolsó, remélem igazad lesz, már várom, h mikor bukik meg!!!!!

Ország??

Világ!! Sajnos...

Úgy látom, sokan vagyunk így.

A barátommal szeretnénk egy Menedéket létrehozni, ahol nincs rabszolgaság, nincs kényszer, tisztelik egymást az ott lakók, egyenlők az emberek, egymást segítik, nincs pénz, de mindenki munkálkodik.

Csak sajnos még nem nyertük meg a lottó ötöst. De amint sikerül, szólok.

Kedves "Kérdező", csak azért írok én is, hogy lásd, még többen vagytok, vagyunk.

Legnagyobbrészt egyetértek a "kérdező" és az első hozzászóló által kifejtettekkel.

Nem szabad engednünk, nem szabad megváltoznunk. Higgyük el, előbb-utóbb mindenki ráébred arra, hogy igazunk van, és akkor szeretni fognak minket. Sőt, talán most is szeretnek minket, csak "ciki" így gondolkodni, ugyebár.

De majd felnőnek. A felnőttek pedig lesznek öregek.

A mi dolgunk, hogy példát mutassunk, legyünk valóban "menedék" azoknak, akik mégis megfáradnak ebben a világban.

-------

Én tanár leszek. Minden bizonnyal azért, mert még látok reményt, még látok jóságot a gyermekekben, a fiatalokban. Bennük látom azt, ami már szinte teljesen hiányzik a felnőttek világából.

------

A tényleges kérdésre válaszolva pedig, nos, húszéves fejjel én is úgy gondolom (még), hogy nem lesz gyermekem, habár ez elsősorban a családom milyenségéből fakad. De könnyen lehet, hogy egyik napról a másikra meggondolom magam.

Mint ahogy mindazodáig eszembe sem jutott, hogy tanár leszek. Csak kellett néhány kedves ember, akit megismertem, és ők eldöntötték a sorsomat, eldöntötték az életem további futásának irányát.

-------

Kívánom, kedves "Kérdező", hogy változzon meg idővel a hozzáállásod, és mégis szeressél majd családot alapítani, mert ebben a világban talán még nagyobb szükség van egy olyan valamire, ami az egység és összetartás eszményképét fenntarthatja bennünk, és ahol otthon érezhetjük magunkat.

------

Isten áldjon titeket.

Első kifejtő voltam.

Utolsónak és kérdezőnek javasolnám A farm, ahol élünk c. sorozatot. A földi mennyországot mutatja be... Sokmindennel kapcsolatban kinyitotta a szemem, és mostmár szeretnék családot. Mert létezik... A 19. században létezett. Talán a 21.-ben is...