Hogy másszak ki ebből az őrületes zavarodottságból?

Röviden: anyám mindig olyan pasikat fogott ki, akik aztán rátörtek az életünkre (késsel fenyegetések, ajtótörések, üldözések, verekedése stb.), anyám ráadásul mindig is nagyon depressziós volt (érvágás, a szobájában végezte a "dolgát", beképzelt betegségek és még sok beteg dolog), volt valaki, aki szexuálisan igen korán megrontott és egy ideig "használt" is engem... Az osztálytársaim között mindig örök különc voltam. És most totálisan bizonytalan vagyok mindenben. Ha belekezdek valamibe, úgy tűnik, mégsem jó. Minden olyan tökéletesen idegen számomra, ennek ellenére persze járom az utam (tanulmányok), csakhogy nem érzem a sajátoménak azt sem, noha anno erre vágytam. És általában mindennel így vagyok. Ezek csak adalékok és most tessék csak önsajnáltatónak nevezni, de inkább azt szeretném, ha valaki tudna mondani valami használhatót. Mit kezdjek ezek után? Olyan, mintha nem is lenne helyem a világon. Gondolom, ezt nem könnyű megérteni. Nem baj. Amit talán rosszul tettem, hogy eddig fiúkkal próbálkoztam párkapcsolat terén, mert valamiért ők vonzanak, de lehet, rendbe jönnének a dolgok, ha járnék egy lánnyal? Már ezen is gondolkodtam. Láttam magamfélékről filmet egyébként - pl. kicsit ilyen a Mysterious Skin. Előre is köszönöm a sok lebaszást, erre számítok, de még jobban örülök az igazi gondolatoknak.