Normális vagyok?

Alapvetően csendes, zárkózott ember vagyok, legnagyobb hobbim az olvasás, elvagyok a saját kis világomban.Viszont a környezetem az ellentétem, buliznak, szórakoznak, élik az életüket.Eldöntöttem, hogy én is újítani fogok,és elkezdek megnyílni az embereknek, mert mióta az egyetlen igaz barátnőmmel már nem tudjuk tartani a kapcsolatot, nem igazán tudom megosztani az érzéseimet senkivel.De azt vettem észre,hogyha közelebb engedek valakit,annyira, hogy elhívjon valahová, vagy nem értem jól magam a társaságban, vagy alapból kitalálok valami indokot,hogy ne menjek el.A szüleim mindig mondják hogy éljem az életem, ne csak tanuljak meg olvassak, de úgy érzem, ha megpróbálok megfeleni a környezetemnek, csak magamnak okozok rosszat.Nekem annyira felszínesnek tűnik mindenki, semmi komoly dolog nem érdekli őket, néha van egy pár osztálytársam, akikkel komolyabban tudok beszélni, de ők is másokkal vannak ha megtehetik, a "vicces" meg "jófej" emberekkel, én meg unalmasnak vagyok beskatulyázva.Szeretnék én is olyan közvetlen meg boldog lenni, mint ők, de valahogy nem érzem jól magam, ha úgy viselkedem, nagyon megjátszott az egész.És az is szar, hogy szerintük unalmas vagyok, pedig elég nagy a fantáziám a könyvek miatt, nemcsak olvasni, de írni is szeretem őket.A másik meg az,hogy olyan nehéz szakmát választottam, aminél még a szüleim is fogják a fejüket, hogy nem vagyok normális, pedig én nem nehéznek tartom, mint az osztálytársaim,hanem egy izgalmas kihívásnak.Normális vagyok? Mert a környezetem nagyon is azt sugározza felém hogy nem, de ha megváltozok, az meg csak nekem lesz rossz.Mkt tegyek?

16/l