Szegény gyerekkor miatt lehet?

Hasonló helyzetben nőttem fel, azzal a különbséggel, hogy a szüleim látástól vakulásig dolgoztak (mezőgazdaság).

Szóval, télen a zsíroskenyér és társai, nyáron pedig már-már dőzsölés kategória volt a dolog.

Panaszkodni nem szeretnék, mert a lehetőségeik szerint MINDENT megadtak nekünk. Csak a stressz és a tudat, hogy inkább ő nem evett, csak nekünk mindenünk meglegyen.

Csak pl. most, 20 évvel később is lelkifurdalásom van, olyan dolgok miatt, mert a faluban búcsúkor, 6 évesen ""kihisztiztem"" valami játékot anyám utolsó ezer forintjából. (nem voltam hisztis amúgy..)

Így, 26 évesen, "önállóan" velem is hasonló a gond, mint veled: ha megmarad 25-30 ezrem, stresszelek, hogy elköltöm. És akkor mi lesz- világégés....

Máskor pedig, ha a szemem elé kerül valami régen vágyott dolog, nem tudom otthagyni és reálisan sem tudom mérlegelni az árát.

Aztán, hazaérve hetekig depis lelkifurdalásom van miatta. pedig sehonnan nem hiányzik az a pénz és ezek nem 50-60 ezres tételek, hanem mittudomén egy 3000 ft-os felső..

Egyik sem normális dolog, de ahogy telik az idő, javul a helyzet.

Megtanulod/megtanuljuk beosztani a pénzt, merjük és tudjuk költeni úgy, hogy maradjon is. Arany középútra kell rálelni.

Igen a gyerekkor miatt, de nincs ezzel semmi gond.

Bár én pont az ellentéted vagyok.

Megveszem amit régen nagyon szerettem volna, de kenyérre is alig futotta.

Igaz most már kezdek félre is tenni.

Az nagyon is fontos dolog, hogy tegyél félre és legyen tartalékod.

Tervezd el, mennyit akarsz félretenni, a többit pedig költsd el értelmes dolgokra.