Úgy érzem teher vagyok, mit csináljak?

19 éves vagyok és "Munkanélküli", iskolába se járok.

Az egész úgy kezdődött, hogy voltak itthoni gondok, és 2 éve kezdődött egy pánikrohamos korszakom.

Olyannyira megviselt, hogy kitűnő tanuló létemre(napi 4-5-6 órákat tanultam), nem tudtam tanulni se, pszichiáterhez jártam.

Sikerült elérnem, hogy rendesen be tudjak járni az iskolába, viszont az idegenektől, előadásoktól rettegtem, 5 kilót fogytam 2 hét alatt, alig tudtam aludni, teljesen kicsináltam magam. Szükségem volt az itthoniak segítségére, de ők se tudtak segíteni, hiszen ezt magamnak kellett megoldanom.

Elérkezett az egyetem, nem vettek fel oda, ahova menni akartam, viszont muszáj volt valamit csinálnom. Fizetősre felvettek, de nem mertem elmenni. Itthon vagyok. Gondoltam megoldom ezt az egészet, de nem tudom. 2 pszichiátert és 2 pszichológust jártam meg.

Itthon imádnak, de úgy érzem egy nagy teher vagyok.

A Húgom sokszor "csúnyán" beszél velem, pedig csinálok neki vacsit, foglalkozok vele, mégis sokszor mondja, hogy: "Ne beszélj hülyeségeket, mert idegesítesz", vagy, hogy: "Maradj csendben".

Anyukám depressziós, alkoholista. Apukám reggel 8-tól este 22-23-ig dolgozik, így ő vele ritkán tudok beszélgetni(7 embert tart el). Ő az akit a világon legjobban szeretek, de muszáj ennyit dolgoznia.

Apu barátnője(elváltak anyummal) imád engem, de szerinte ezt csak magam tudom megoldani(januárban minden nap egy órát beszélt velem telón).

Úgy érzem hogy egy nagy teher vagyok mindenkinek, hiszen semmit nem csinálok, és nem i jövök ki az egészből. Úgy érzem nincs értelme semminek, nem tudom hogy kellene talpra állni. HIÁBA gyakorlom a vonatozást, boltba menést, nem ettől függ. Vannak jobb korszakaim, vannak rosszabbak(pl. 2 éve nem mertem egyedül haza jönni a suliból). Az is lehet hogy nem is vagyok teher csak én látom így.

Muszáj lesz valamit kezdenem az életemmeld e úgy érzem nem megy, hiába tudom, hogy nem szabad ezt hagynom.

Volt valaki így?:(