Szociálisan esetlen vagyok vagy csak szorongok?

Nagyon gyakran, 3-4 naponta van olyan, hogy egy átlag beszélgetésben mondok valami kínosat. Alapvetően nagyon ügyelek rá, hogy politikailag korrekt legyek, ne sértsek meg senkit, de azért valahogy mindig becsúszik valami ilyesmi.

Pl. elkezdem mondani milyen halottkeztős-zombis filmet láttam, és utánna jut eszembe, hogy a társoságban az egyikük épp a hétvégén temette el a nagymamáját. Vagy megdicsérem az alakját, mert tényleg jó színben van, habár ő mentegetőzik hogy kövér... aztán kiderül, hogy várandós. Vagy a múltkor láttasm egy hosszú vágást az egyik lány lábán-azt hittem megkarmolta valami, ezért megkérdeztem kér-e rá egy tapaszt...kiderült hogy vagdossa magát.

Szóval ilyen szituációk. Ott helyben teljesen lefagyok, legszívesebben elsüllyednék.

Utánna 1-2 napig ezen rágódom, érzelmileg teljesen felkavar, félek az illető társoságába menni, holott általában ők úgy viselkednek mintha mi sem történt volna.

Ennek ellenére lelkiismeret furdalásom van, szeretnék bocsánatot kérni, de ugyanakkor nem akarom felemlegetni mert az még akkor duplán lenne rossz. Ezerszer is átrágom magamat rajta, újra és újra elönt az a "most öntöttek a nyakamba egy vödör vizet" érzés. Meg a önutálat, hogy msot sem tudtam szociálisan kicsit kevésbé esetlen, empatikusabb lenni.

Utánna napokig úgy érzem inkább jobb lenne ha meg se szólalnék, és rettegek hogy előzöm magam mellől az embereket.

Másnak is van ilyen?