Miért szorongok ennyire, ha utcára, emberek közé kell mennem?
Egy ideje észrevettem magamon, hogy utálok egyedül elmenni bárhova. Nem vágyom az állandó társaságra, sem a díszkíséretre.
Irodában dolgozom és néha kimegyünk a kolléganőimmel a közeli boltba. Eleinte csak azt vettem észre magamon, hogy ha épp senki nem jött, akkor inkább én sem mentem. Volt rá példa, hogy emiatt nem ebédeltem, mert úgy volt, hogy a boltban veszünk.
Mostanában viszont nagyon eldurvult ez a helyzet. Nem számít a napszak, lehet este, lehet délután, vagy reggel, mindig ezt érzem.
Rossz környéken lakunk, betudtam ennek a szorongásomat, de sosem bántottak, nem kötnek belém, hozzám sem szólnak, tehát ez sem lehet ok.
Ráadásul nem csak itt, hanem bárhol hatalmába kerít ez az érzés. Elég messze lakok a munkahelyemtől, 40 perc busszal, ezt minden nap tömött buszon teszem meg, ahol szabályosan rosszul vagyok, de ha le kell szállnom, akkor is minden bajom van. Amint beérek a munkahelyre, vagy a lakásba minden ilyen elmúlik és megnyugszom.
Mi a gondom? Kérlek segítsetek, tudom, hogy ez nem normális!
25N
Nekem is hasonló problémám van, munka közben sokszor megállok, pl dobozokat kell címkéznem, ilyenkor olyan érzésem van mintha figyelnének, és szétnézek, ha nem látok senkit akkor folytatom
Nagyobb tömegben nem merek enni, pl ebédlőt is csak annyira látogatom meg hogy a kártyámról elköltsem a pénzt, és megyek is vissza a raktérbe, vagy öltözőbe enni.
Hiába vagyok emberek között, és vannak is akikkel napi kapcsolatban vagyok, mégis félek.
Ha megnéznek egy nagyobb tömegben illetve valakik előtt kell elmenni, mindig elfordulok, vagy lefele nézek, mert azt hiszem hogy kibeszélnek az izmaim miatt
21F
Velem is ez a helyzet, de én tudom az okát is, önértékelési panaszokkal küzdöm és nem vagyok megbarátkozva a testemmel. Én vidéken lakom és esti tagozatos szakképzésre járok a fővárosba, heti 2-szer, máskor ki sem modulok itthonról. Pesten a villamoson, vonatra várva vagy az utcán sétálva szó szerint folyamatosan idegeskedem, olyan mintha mindenki engem bámulna. Majdnem 1,5 hónapja voltam tüdőszűrőn és azóta nem merek elmenni az eredményért.
Szerintem menj el pszichológushoz, biztosra veszem, hogy tudna segíteni. Addig pedig legyél magaddal őszinte és gondolkodj el magadon. Zavar-e a külsőd, érte bármilyen atrocitás (nem csak mostanában) amely napi szinten eszedbe jut, mi változott a környezetedben, érte bármiféle veszteség.
ismerős helyzet.
én utálom az embereket, ugyanakkor a magánytól félek szóval elég gáz:s
én a sulim miatt buszozok, múltkor pánik rohamom is volt a tömegtől. eddig csak akkor jött rám ha buszon voltam. de most már akkor is ha tudom h buszozni fogok, előtte már órákkal elkezdem kapkodni a levegőt.
nekem rengeteg ilyen bajom van még. mivel nem megy egyedül h megoldjam ezt az egészet és úgy érzem h nem tudok teljes életet élni szakemberhez fordulok. nem szégyen az, saját érdek :/
18/L
Én pont így rontottam el a húszas éveim. Míg más osztálytársaim már levizsgáztak, munkahelyük van, én sodródok az árral. Bánom, hogy ott akkor, amikor először kerített ez az érzés a hatalmába, inkább megfutamodtam, minthogy szembe néztem volna vele.
Én azt javaslom, hogy beszéld ki magadból, ha ez nem elég kérj segítséget, sajnos én ezt későn tettem. Ha halogatod rosszabb, ezt hidd el nekem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!