Annyira szorongok, hogy már az egyetemen is iszok, mert csak így bírom túlélni azt, hogy emberek között legyek és beszéljek is?

#1 TB-re dolgozó pszichiáterekről csak rosszat hallottam eddig, azért nem tudom, hogy mit csináljak, mert magánorvost nincs már pénzem fizetni. A háziorvos más városba is adhat beutalót? Mert az orvosom (aki szerintem kettesekkel vészelte át az orvosit) a lakóhelyemen van, az egyetemi városom pedig az ország másik felén.

Nagyon sok helyzetben szorongok, de csak a szemináriumi órák előtt iszok, mert azokon sokat kell beszélnem, és csak így megy. Előadások előtt nem szoktam és nem is érzem szükségét. Ugyanígy ha bankba megyek, vagy vásárolni vagy rohangálni a városba, akkor sem szoktam. Bár néha ugyan „kívánja a lelkem”, mert ezektől a helyzetektől is szorongok, de mivel nem akarok még nagyobb gondot okozni magamnak, ezért ezt a vágyat simán leküzdöm.

#3 A fű még drágább és nem ugorhatok ki minden szünetben elszívni egyet… : ) Meg valahogy rám nincs is nagy hatása, vagy lehet csak nem tüdőzöm le rendesen.

#4 Xanax-ot semmiképpen sem fogok szedni! Lehet rosszul gondolom, de talán az még rosszabb lehet, mint az alkohol. Plusz nálam talán azért jobb az alkohol, mert attól úgy érzem, hogy kicsit elzsibbadok, és nem érzem (vagy legalábbis nem látom) az, hogy mennyire remeg a kezem és a fejem (eleinte csak akkor remegtem, amikor féltem valamitől, mára ez már „normális”, itthon is remeg mindenen, még ha nyugodt vagyok is (nem a piától remegek, a remegés már 10 éve megvan, inni csak 2 éve iszok rendszeresebben))

#5 Az én esetemben ez lehetetlen, mivel az óráim 90%-a gyakorlat, ahol muszáj bent lennem.

#6 #7 Én is tapasztalom, hogy a mentális betegségeket nem veszik komolyan. Egy ismerősöm hasonló problémákkal küzd, mint én, elment az édesanyjával orvoshoz, aki azt tanácsolta az anyjának, hogy adjon a gyereknek két jó nagy pofont, mert csak hisztizik. Engem pedig pár csoporttársam szólt meg és röhögött ki, amikor még „segítség nélkül” beszéltem az órákon. Hiába magyaráztam nekik, hogy ez komoly dolog, ők nem értik meg, mivel nem tapasztalták még. Annak ellenére, hogy ilyenek voltak, nem is kívánom nekik.

#8 Kitartás, naná, hogy meg tudod csinálni!!

Nekem a középiskola első évében kezdődött ez az egész, de simán leérettségiztem, a főiskolai 3 évet is minden „segítség” nélkül oldottam meg, simán lediplomáztam, semmi gond nem volt sem a vizsgákon, sem a záróvizsgán (bár az utóbbin kicsit ittam, de minden 5-ös lett, azért nem rúgtam be).

Neked is menni fog, már nincs sok hátra!

Mindkét iskolában szégyelltem magam, amikor pl. kiselőadást kellett tartanom, de a többiek megszokták, hogy ilyen vagyok, meséltem is nekik a dolgaimról, nem volt gond (csak néha viselt meg). Csak tavaly kezdődött egy szakképzésen a probléma, ott nyúltam az alkoholhoz. Tőlem 3-4 évvel fiatalabbakkal jártam együtt, ők pedig igazán érzéketlenek voltak egytől-egyig. Most kezdtem egy MA-t, itt is van 1-2 ilyen csoporttársam, aki kinevet és ítélkezik (egy alkalommal nem volt elegendő alkohol a szervezetemben és kijött, hogy milyen vagyok…), a többiek szerintem megértőbbek, de nekem nem kell még több megaláztatás (a remegésemet érzem megalázónak). Tényleg minden órán rengeteget kell beszélnünk, nem kerülhetem el ezeket a helyzeteket.