Szorongok kedvetlen vagyok mit tegyek?

Szia! Én is 20 éves vagyok, és szintén szorongok azon, hogy mi hogyan, mi lesz az életemmel, mint te.

Én már régóta a szorongók táborát erősítem, sajnos alapból a természetem olyan kis visszahúzódó, csendes, de körülbelül 8 évvel ezelőtt alakult ki bennem egy olyanfajta szorongás, hogy, ha tömegben, emberek között vagyok legszívesebben hazáig futnék. Fogalmam sincs, hogy hogyan és miért, mi volt az oka, hogy ez kialakult. Azóta próbáltam megfutamodni ez elől, a könnyebbik utat választottam nagyon sokszor, de rájöttem, szembe kell ezzel nézni, és kideríteni, rájönni, hogy miért is van ez?! Neked is ezt javaslom, gondolkozz el azon, hogy mi is késztet leginkább szorongásra?

Hogy érted, hogy mi lesz az életeddel? Kifejtenéd picit bővebben?

A szorongás legjobb ellenszere a biztonság tudata.

Tudd, hogy mik a céljaid, és hogy hogyan éred el őket. Készíts anyagi és stratégiai tervet, tudd, hogy honnan hova tartassz.

pl. X összeget kell keresned ahhoz, hogy az élet működjön.

Ebben és ebben vagyok jó, ilyen és ilyen végzettségem van. Ezzel ilyen és ilyen munkára vagyok reálisan képes. Ehhez ilyen és ilyen helyekre lehet jelentkezni. Ott ennyit és ennyit fizetnek, ilyen és ilyen fizikai, szellemi elvárások lesznek.

Vedd ki a stresszfaktorokat amennyire csak lehet. a vizsgára extrasokat tanulj, a határidőket előzd meg, a feladataidat szedd listába és rangsorold.

Tele leszel fecnikkel, postitekkel de megéri.

Figyelmünket, gondolatunkat, tudatosan kell írányítani, mert, ha nem akkor ők fognak mindet úralni.

tudatosan eldöntöd, hogy a jóra koncetrálsz, és veled csakis jó dolgok történnek.

Ahol a figyelem ott az energia, ahol az energia ott lesz a valóságod.

Mindenki kerül mélypontra, de itt az ideje felkelned belőle, és a tudatodat edzeni!

Ha szorongsz azt jelenti, hogy vagy a múltba élsz,vagy a jövőben, és attól félsz. Engedd el a félelmeidet, hogy gondolataiddal teremteni tudjál. Ez a te feladatod.

Mond el sokszor Váljon bennem és körülöttem minden fénnyé és szeretetté!

https://www.youtube.com/watch?v=sWYhnHa42gU

https://www.youtube.com/watch?v=nr6B7OyLDsk

Fejleszd magad. Rengeted anyag van fent, biztos van olyan is ami a te értésednek, és nyelvezetednek megfelelő. Kutass, tanulj, fejlődj!

Szia ismét!

Írtál nekem privátban, viszont sajnos már nem tudok rá válaszolni, azt írja, hogy vagy törölted magad, vagy letiltottak. Ezért írok ide, hátha egyszer még errefelé kalandozol!

Nekem is szinte csak felszínes kapcsolataim vannak, mivel nehezen nyílok meg, így ugye mélyebb ismertség/barátság nem, vagy csak elég nehezen alakul ki. Egy barátnőm van (maradt), de ő még nagyon régről, általános iskolából. A mi barátságunk nem az a sülve-főve együtt kategóriába sorolható, bár lehetne az, de ugye szintén ez is az én szorongásaim miatt alakult így ki. (Bár amúgy sem vagyok az a fajta minden nap menjünk valahova típusú ember.)

Ebből adódóan én is szorongok attól, hogy egyedül maradok, "ez" a barátnőm is el fog pártolni tőlem hamarosan, hiszen vannak olyan napok amikor egyáltalán nem reagálok üzenet(ek)re. Szeretek magamban elmélyülni, elgondolkozni azon, hogy hogyan tovább, terveket szőni, akár mondjuk csak annyit, hogy holnap mi lesz a programom, mit veszek a boltban, vagy egyáltalán, hogy mik a vágyaim, ezeket szeretem írásban megörökíteni, hogy össze tudjam vetni a régebbi vágyaimmal, hogy tudjam, hogy előre felé haladok, vagy megrekedtem.

Leírom őszintén, hisz hol tehetném máshol, ha még itt sem. Nekem a legnagyobb szorongásom abból adódik, hogy a tömegiszonyom (?) miatt nem tudtam elvégezni az iskolát (érettségi) és most itt vagyok 20 évesen. A sz..rabbnál sz..rabb munkát vagyok muszáj elvállalni, hiszen nem várhatom el anyumtól, hogy továbbra is rajta "élősködjek", eddig is rengeteget tett (volna) értem, egyszerűen nincs pofám. Sokat szenvedett ő is az évek alatt. Esti érettségire vagyok beiratkozva, viszont még mindig stresszelek, hiába felnőtt oktatás. Egyszerűen annyira belém ivódott ez, hogy iskola (iskolába menetel)=félelem, vagy csak a szégyen érzet nem is tudom?! Nekem a legfőbb célom az jelen pillanatban, hogy a kis unokahúgomnak tudjak akkora lelki-támaszt nyújtani, hogy boldogságban és szeretetben teljen el a gyermekkora, aztán ha lesz rá módom anyagilag is támogassam. A távaltban pedig: ha lesz egy gyermekem, foggal körömmel fogok küzdeni az ellen, hogy akár egy pillanatra is meginogjon. Meginogjon, hogy jó úton jár-e, vagy hogy ezektől a dolgoktól rettegjen és görcsöljön rajtuk, mint amiken én.

Ja és a legfontosabb:

Szerintem nagyon jó ötlet lenne, ha elmennél egyetemre!

Először is azért, mert tovább képeznéd magad, ergo több lehetőséged lenne az életben, a második pedig, hogy akarva akaratlanul emberek között lennél, így több eséllyel alakulna ki kapcsolataid! :)

És mi van, ha nem fog sikerülni? Semmi. Megpróbáltad, nem dől össze a világ!

Nem azért mondom, de nekem van egy ismerősöm aki még úgy is jóval alattam teljesített, hogy én nem sokszor voltam az iskolában, órákon, és lediplomázott. Az anyuja mondta, hogy nem ment neki olyan fergetegesen, nem volt a legjobb, de az a lényeg, hogy tanult és sikerült. Ha tanulsz neked is sikerülni fog!