Miért ne dönthetné el valaki 14 évesen hogy leszbikus?

Azért mert ez nem döntés kérdése.

Tudni tudhatod. Sőt már ovodában is tudod, csak akkor még nem ismered magát a fogalmat.

Azért kérdőjelezik meg mert mostanában elég sok tizenéves valja magát leszbikusnak vagy inkább biszexnek. A hormonok miatt (meg véleményem szerint a média is közrejátszik) nem tudják "eldönteni", hogy mit is éreznek.

*bocsi, hogy belekötöttem a kérdés megfogalmazásába, de számomra a legidegesítőbb az amikor azt hiszik, hogy ezt mi döntjük el.

14 éves vagy. Éppen csak felültél a hormonális hullámvasútra. Pont ez az a kor, mikor a lányok a „legjobb barátnősdit” játsszák, sok lány képtelen kezelni a saját érzelmeit, érzéseit. Elég megnézni az itteni kérdéseket, lásd a „miért van sírhatnékom minden ok nélkül” jellegű kérdéseket. Mondjuk úgy egyfajta érzelmi irracionalitás lép fel ebben a korban, amit persze nehéz belátni, ha éppen benne vagy.14 évesen túl sok tényleges tapasztalattal nem rendelkezel – nem csak szexualitás terén, de párkapcsolat, emberi kapcsolatok terén sem –, viszont sok homályos elképzelés és félelem torzíthatja a témáról alkotott képedet. De ez nem marad így. Az szexuális orientációd, az érzéseid nagy valószínűséggel változni fognak.

Ahogy előttem írták, ez nem döntés kérdése. Eldöntheted, hogy leszbikus leszel, csak értelme nem sok van. Maximum elkezdesz ragaszkodni hozzá, és x év után jönnek elő a belső konfliktusaid ezzel kapcsolatban. Vagy nem. Ez is előfordulhat, mindenesetre 14 évesen kimondani azt, hogy te leszbikus vagy, kicsit olyan, mintha egy 6 éves gyerek döntené el, hogy mi lesz a foglalkozása, ha nagy lesz. Nagyok kis százalékban lesz a döntése helyes, nagyon kis százalékban fog a döntése mellett kiállni mondjuk 18 évesen is.

> Miért kell ezt megkérdőjelezni?

Mert természetes módon van ellenérzésünk a homoszexualitással kapcsolatban. Érthető okokból. Ha egy fajban túl gyakran ütné fel a fejét, akkor az a faj kevesebb utódot hozna létre, hiszen nem utódképes párok alakulnának ki. Az emberek többsége természetes módon – mondjuk úgy – viszolyog a homoszexualitástól. Nincs ezzel gond. Meg kell érteni, meg kell fontolni, és adott esetben vagy hallgatni kell rá, vagy nem. De az tény, hogy mindenképpen meg kell kérdőjeleznie annak, aki heteroszexuális és a közeledben van.

14 éves vagy, hagyd, hogy ez természetes módon alakuljon ki, és nem mond magadról, hogy ez vagy az vagy.

> Mert bizonyos emberek túl korlátoltak és csak azt hiszik igaznak amit ők gondolnak.

Ez mindenkiről elmondható, rólad, a kérdezőről, rólam, a kérdezőt firtató személyekről, a római pápáról, Albert Einsteinről, bárkiről. Igen, azt hisszük igaznak, amit igaznak gondolunk. Ez tulajdonképpen triviális megállapítás. Persze mindenkinél más szinten kötött a saját igazában való hit, de ettől még a megállapítás triviális.

Mikor két ilyen igazság ütközik, akkor kerül sor beszélgetésre, vitára, ahol a vitás felek megpróbálják érvekkel alátámasztani az álláspontjukat, ami vagy sikerül, vagy nem, de ebben az esetben is azért némileg átszíneződhet a világképük. Ez így jó, ettől nem elzárkózni kell, hanem törekedni rá. „Mindenki azt gondol, tesz amit akar.” Ha ehhez ragaszkodik valaki, akkor nem tanul semmit, vagy túl magas áron tanul. Ha valaki képes a saját igazát összevetni, megütköztetni másokkal, akkor vagy maga lesz okosabb valamivel, vagy az őt körbevevő világot teheti okosabbá.

> Am meg magánügy.

Részben. Egy felnőtt ember számára lehet magánügy. Egy gyerek esetén nem feltétlenül. A szülők, tanárok, illetve bármelyik felnőtt, aki találkozik egy-egy megnyilvánulással, annak kötelessége, hogy azt, amit hibának tart, arra felhívja a figyelmet.

Nekem nincs bajom azzal, ha valaki leszbikus. Nekem a túl korai önbeskatulyázással van bajom, de azt hiszem ezt fentebb érvekkel alá is támasztottam. Természetesen lehet a fenti érveimmel vitázni, vagy más érveket felhozni. De a „ne hallgass senkire” jellegű tanács nem éppen a legjobb. Nem a kérdező tisztánlátását fogja elősegíteni, inkább éppen ellenkezőleg.

"Ez mindenkiről elmondható"

Nem nem mondható el ugyanis nekem mindegy h ki milyen szexuális orientációjú, milyen istenben hisz. Muszlim ismerősöm is van ha ettől jobban érzed magad. Milyen származású, húsevő vagy vega, autós vagy biciklis, ... nem írnék ide regényt.

Nincs kihatással az életemre semmilyen irányba.

Így ha vannak olyan emberek mint a kérdező aki pl saját neméhez vonzódik hát ö dolga. Ettől én nem fogok neki menni a falnak és nem alszom tőle rosszabbul.

Ez már nagyon nem a kérdéshez kapcsolódik, de érdekes vitatéma. Azt mondod, hogy te toleráns vagy mindenféle szexuális orientációval, vallási meggyőződéssel szemben. Eddig oké. De ez a te igazságod, te is azt gondolod, hogy aki nem így gondolkodik erről, nem annyira toleráns, mint te, az valamit rosszul gondol, sőt hovatovább korlátolt. Mondjuk úgy, nem vagy toleráns az intoleranciával szemben. :-) Pont erre mondtam, hogy rád is, rám is ugyanúgy igaz, hogy mindenki a saját igazságát gondolja igazságnak, ezért az idézett mondatod triviális megállapítás.

Az a gond az ilyen jellegű toleranciával, hogy nem valódi tolerancia. Téged nem érdekel, neked mindegy, te nem alszol tőle rosszabbul. Ez nem tolerancia, hanem érdektelenség. Ha neked van egy véleményed, világképed, és érdekel, hogy valaki milyen útra lép, hova tart, akkor érvelsz, vitázol, akár azzal is, amivel egyetértesz, csak hogy lásd, hogy az illető véleménye, döntése megalapozott-e. Ha valóban érdekel az illető. Ha nem érdekel, akkor szimplán csak ráhagyod, „csinálj, amit akarsz”, anélkül, hogy megpróbálnád megérteni az illetőt, vagy meggyőzni.

Vagy máshogy gondoltad?

Az intoleranciával szemben nem lehet toleránsnak lenni ez olyan mint kikapcsolni a gravitációt.

Érdektelenség mert nem zavar és magányügynek tekintem kösz.

Bár az igaz h aki eddig elfogadta az ezután is elfogja és ez fordítva is igaz.

Na Béke.

Tudni egy dolog, ehhez viszont nem kell " döntés " , mert adva van. A wannabe leszbikusokat ez választja el a valódi leszbikusoktól, hogy az előbbiek firtatják, boncolgatják, igazolják,stb. a szexuális preferenciáikat, míg az utóbbiak egyszerűen csak ösztönösen érzik, hogy hova tartoznak és nem bonyolítják túl. Heteroszexuálisaknál sem úgy működik, hogy " én eldöntöm azt, hogy az ellentétes neműekhez vonzódom " , hanem egyszerűen az ellentétes neműekhez vonzódom. Bármiféle bizonyítás feltételezése egy mű önismeretet feltételez.

@2xSü - Szeretem a gondolatmenetedet, de az utolsó válaszoddal kapcsolatosan azt gondolom, hogy mindenféle tolerancia feltételez egy adott szintű érdektelenséget. Ez nem egy negatív érdektelenség, hanem egy velejárója annak, hogy hagyod a dolgokat lenni anélkül, hogy ügyet csinálnál a megítélésükből.