Mi a jó az egyetemi tanulásban, ha az ember úgyse használja a tanultakat soha majd az életben?

Semmi. Pl. ha kitanulod az építőmérnökséget, s aztán majd lángost sütsz, akkor nem kell.

Vezérünk ezért úgy gondolja, hogy inkább lángos sütést tanítsanak, mint mást.

Úgy egyébként idióta az, aki csak a közvetlenül forintosítható tudományokat akarja finanszírozni. A világ nem ezektől halad előre.

Abban igaza van, hogy feleslegesen sok felsőfokú végzettségű ember nem kell, ha úgysem tud elhelyezkedni azon a területen.

De nem a helyek leépítésével, s nem emberek közvetetten erőszakos más irányba terelésével kellene ezt megoldani.

A főiskolás 4 évem alatt megszerzett tudást illetően azt mondom, ezt simán le lehetett volna redukálni kettőre, ha csak a szakmát nézem. Most az egyetemista mesterképzésem két évéből is azt látom, hogy simán meg lehetne csinálni félben, ha csak a hasznos, értelmes tárgyakat nézem a szakmára való tekintettel. Fölösleges ezt 6 évig elhúzni, dehát ez van.

Egyébként én is nagy dilemmában vagyok. Mérnöknek tanultam és az volt az álmom, hogy ezzel foglalkozzak, de már ott tartok, hogy lassan egy egyszerű lángossütő is jobban fog keresni, mint én kezdőként a szakmámban. Ember kéne, de fizetés nincs. Ilyenkor nagy a dilemma, hogy dobjam el ezt a hat évet és ha kell, akkor mosogassak egész nap, feladva az álmaimat, avagy veregessem a mellem, hogy nekem bezzeg két diplomám van és ezzel együtt kopjon fel az állam?