Ha az ember becsületes mindig, az élete sikeresebb lessz?

Belátható időn belül nem lesz sikeresebb, viszont nyugodtan alszik és az a melegség, ami eltölti az ember szívét amikor jót tesz, az már igazából siker. Nem tudom mit értesz pontosan a siker alatt, pénz? karrier? menő vállalkozás? Ezek jellemzője sokszor nem a becsület, épp ezért sikeresek az élet egy területén. De hogy valójában mi a siker, az mindenkinek egyéni. Minek örül jobban?

Néha amikor nagyon padlón vagyok anyagilag, azon gondolkodom, bárcsak találnék egy pénztárcát ami teli van sok sok tízezerrel. De ekkor tovább forgatom a filmet és eszembe jut, hogy mekkora volna már, ha én azt a pénztárcát visszaadnám annak, aki elhagyta? Ez eufóriával tölt el és merem állítani, visszaadnám azt a pénztárcát, mert utána hihetetlenül jól érezném magam. A jó lelki állapot valójában vezethet hosszútávon sikerhez. :-)

Nem akarok illúzióromboló lenni, de a válasz: nem. És nem csak a talált tárgyak visszaadására gondolok.

Ha nem bánod, mesélek kicsit. Előre is bocs, hogy fárasztalak!

Előljáróban annyit, hogy én mindig is sokra tartottam a becsületességet, és naivan hittem benne, hogy többre megy az ember, ha tisztességes.

Aztán a legelső pofon főiskola alatt ért. Addig egy kezemen meg tudtam számolni, hogy hányszor puskáztam életemben, elvégre azt vallottam, többre megyek azzal, ha tisztességes vagyok. Hát nem így lett. Amit én vért izzadva megértettem és megtanultam, azokat a tételeket évfolyamtársaim simán kilapcserézték. Ők bárminemű nagyobb erőfeszítés nélkül átmentek, nem is rossz jegyekkel, én pedig szenvedtem sokszor az elégségesért. (És nem azért, mert hülye voltam, csupán egyszerűen voltak irreális követelmények. Az, hogy a hibátlan matek feleletemre elégtelent kapok azért, mert azt a jelölésrendszert használtam, ami a kötelező irodalomként megadott könyv is hazsnált, és x-szel jelöltem a változót, nem a-val, szerintem bőven irreális.) Nem csak egy tanárnál, nem csak egy kurzuson tapasztaltam meg: hátrány, ha tisztességes vagy.

A munka világában ugyanez igaz. Szinte már íratlan szabály, hogy az önéletrajzodban hazudni kell. Persze, nem olyasmit, amiről lerí, hogy hazugság, de becsületességgel és őszinteséggel csak hátrányba kerülsz. Sokhelyütt ha magában a munkában tisztességes vagy, az is hátrány.

Lelkiismeret megér annyit, hogy becsületesek legyünk.

Nem úgy határozza meg a karmát, hogy visszaadod-e, hanem, hogy hogyan gondolkozól az emberekről.

Milyen érzelmet táplálsz feléjük.

Milyen érzelmekkel vagy saját magad iránt.

tisztesség becsület ebből fakad.

Hiába adod vissza, ha utána rossz érzések kerítenek hatalmába, és rosszul érzed magad.

Hiába tartod meg, ha utána rossz érzések kerítenek hatalmába, és rosszul érzed magad.

Nem a becsületesség itt a kérdés szerintem.

Te megpróbálsz jót tenni, de ha keresztbe tesznek neked, akkor kétségbeesel, hogy nem éri meg.

Ki az akit nem ért sérelem az élete során?

Még azokat is, akiknek látszolagosan jól megy , és könnyedén minden. A titok az, hogy nem agyalnak rajta, nem fektetnek bele energiát, bármilyen fájdalmas is az, kinevetik a helyzetet. Tanulnak belüle, ha van mit, és tovább élnek lazán.

Akin látják, az akarást azzal kicsesznek, sokszor.

Munkahelyen meg legtöbbször nem is a munka számít, hanem , hogy hogy tudsz beszélgetni a másikkal, hogyan jössz ki a többiekkel. Ha csak a munkába akarsz feledkezni, akkor legtöbbször kicseszés a vége.

Lazábbnak kell lenned, de becsületesnek továbbra is.

Aki nem érti a tréfát, annak nehéz a sorsa.

Legyél továbbra is kitartó.