Ha tökéletes lennék, jobban szeretnének?

Tudom, nincs tökéletes. De megközelíteni azért meg lehet.

Ha már így nem értékel senki. Régen, mikor még okos voltam, meg kicsi és aranyos, a szüleim akkor sem értékeltek, mert mindig csak a tesóm volt jó. Akkor el lehet képzelni, most hogy áll a helyzet... Nem tudok tanulni, hiába próbálkozom, állandóan bukok, emellett még csak olyan nyílt meg kedves humorzsák sem vagyok, mint várnák... Beszélgetek bárkivel, de nehezen, mert zárkózott vagyok, nincs önbizalmam. Van, mikor az önbizalomhiányom miatt kapok rosszabb jegyet, mert nem merem kimondani a jót, mert azt hiszem, rossz... Azt mondják a barátaim, hogy csinos vagyok, meg szép, de szerintem nem. Kiskoromban duci voltam nagyon, és a családomtól folyton azt hallgattam, hogy milyen nagy seggem van, meg hasonlók, és bár már nem mondják, de szerintem még mindig így van, csak már arra sem veszik a fáradtságot, hogy kimondják. Régen voltak álmaim, de már nincs, szerintem nem érdemes.

...Járok pszichológushoz. Semmit sem használ.

Van pár barátom, ők tudom, hogy szeretnek, de adott pillanatban ez is annyira kevésnek tud tűnni, és rettegek, hogy valójában ők sem szeretnek, és el fognak hagyni.

Ha olyan lennék, mint elvárják (szép, okos, kedves), akkor ugye jobban szeretnének? De hogy? A kinézetemen még csak tudok változtatni, de a többi... :(