Teljesen bezárkóztam, nem igénylem, hogy bárkivel beszéljek. Lehet bármi 'bajom' belőle?

Sosem voltam egy barátságos, társasági ember. Középiskola alatt próbálkoztam vele, nagy társaságokban lógtam, az "elvárt" viselkedést produkáltam, de nem éreztem jól magam, depressziós lettem és teljesen elzártam magam másoktól, senkivel sem találkoztam, senkivel sem beszéltem.

Valahogy kievickéltem belőle.

Később ismét próbálkoztam az egyetemen a nagy társasági élettel, de szintén kudarcot vallottam.

Párkapcsolatban élek már évek óta, és most ismét elkezdtem észlelni magamon a tüneteket.

Van egy szokott kis társaságunk, akiket szerettem, de mindig kívülállónak éreztem magam. Ez az érzés mostanság fokozódik, ha találkozom velük, elfáradok és hetekig utána ki sem lépek. Már egy hete senkivel sem beszéltem, a párom, ha átjön, nem is szólok hozzá. Szeretem, érdekel, mi van vele, de fáraszt a kommunikáció.

Nem érzem magam depressziósnak, de aggódom magam miatt.

Az nem opció, hogy beszéljek az emberekkel, mert rosszul érzem magam utána, belefáradok és lelkifurdalásom lesz, nem tudom megmondani, miért. Ha mégis elmegyek otthonról valamiért, találkozni valakivel, szintén lelkifurdalásom lesz...

Nem tudom, mit tehetnénk, nemsokára ismét iskola és már most fáraszt az, hogy emberek közé kell mennem.

Próbálom elfogadni már, hogy én nem vagyok egy hatalmasan nyitott ember, de úgy érzem, kezd egészségtelen lenni a zárkózottságom..

Amúgy szuperül elvagyok egyedül, ami tök jó, csak miért vagyok ennyire rosszul másokkal, akik elvileg ráadásul a barátaim is?

Volt már valaki ilyen helyzetben?

Van erre megoldás?