Mit tegyek, ha már szörnyen zavar, rengeteg mindenben gátol?
Eléggé gátlásos vagyok. Rendkívül kevés emberrel vagyok szorosabb kapcsolatban, csak az ő társaságukban vagyok képes önmagamat adni. Amúgy idegenebb, vagy tőlem távolabb álló emberekkel eléggé távolságtartó vagyok, csendes, nagyobb társaságban meg sem szólalok, és félek önmagamat adni, kifejezni a véleményemet.
A többi ember véleményétől tartok, ha valaki már csúnyán néz rám (legalábbis úgy érzem, de az esetek többségében szerintem csak én képzelem be...), akkor egész napra bús letargiába esek, és nagyon kezd bántani a dolog. Mindenkivel próbáltam kedves lenni, segítőkész, viszont ezzel csak azt értem el, hogy kihasználtak, s amint akadt más, otthagytak. Vagy csak szimplán nem foglalkoztak velem.
És a legrosszabb az egészben, hogy tisztában vagyok azzal; nem csak az ő hibájuk. Főleg az enyém, amiért így viselkedem.
Olykor még olyan embereknek sem nagyon vagyok képes nemet mondani, aki megérdemelné. Rossz érzéssel tölt el, hogy akkor az illető most minden bizonnyal meg fog utálni, satöbbi.
Egyszóval nem merem magam felvállalni. Az igazi énem teljesen más, mint amit a többi embernek mutatok. Ezért néhányan azt hiszik, hogy felszínes vagyok.
Mégis mit tegyek? A legjobban mások véleményétől tartok, és ezért a sajátomat nem tudom felvállalni. Évek óta tart ez a helyzet, és ahogy egyre idősebb leszek, annál jobban bánt, megkeseríti a mindennapjaimat. Már beszéltem erről bizonyos emberekkel, azonban mindegyikőjük csak azt tanácsolta, hogy ne féljek, álljak ki magamért. De mégis hogyan?
Tőletek én csak azt várom, hogy ha valakinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata, akkor legyen szíves, és ossza meg velem. Vagy annak is örülnék, ah egy magabiztosabb, nyíltabb ember pontosan leírná, hogyan kell nyitottnak lenni, kevésbé félénknek, vagyis bátornak. S hogy hogyan vállaljam fel magam, hogy ezzel közben másokat se bántsak meg, - mert én ettől is tartok.
A válaszokat előre is köszönöm, sok ember véleményére vagyok kíváncsi!
válasza: válasza:
válasza:Nagyon hasonló cipőben járok. Néha sikerül segítenem magamon, néha "visszaesek". Mindenesetre leírom a tapasztalataimat.
Nekem sokat segített, hogy elkezdtem naplót írni egy, a szorongásokért folytatott elkeseredett harc egyik lépéseként. Az érzéseimről írtam, először mindig pozitív és negatív kategóriákat csináltam, aztán már írtam mindent, ahogy jött. Akármilyen hülyén hangzott, akármilyen gáz volt szavakba önteni. Mert igen, néha saját magad előtt is nehéz lehet fölvállalni. De ez azért volt jó, mert bár nem hittem volna, miközben írtam, egy csomó összefüggésre rájöttem. Hidd el, én tudom, milyen nehéz ezt elkezdeni, és milyen erős utána a késztetés, hogy az egészet megsemmisítsd. De ne tedd. Ha nem akarod, nem is muszáj visszaolvasni. De segít. Mert saját magad találod meg néha a megoldást.
Mondok néhány példát, amire én rájöttem.
A legfontosabb az, hogy rájöttem, van bennem egy túlzottan erős megfelelési kényszer. Úgy érzem, mások sokat várnak el tőlem, stb. De valójában ezek csak a saját elvárásaim. Én várom el magamtól, én magam várok el túl sokat, és ha bármi nem sikerül, vagy úgy érzem, valaki nem kedvel, valójában saját magamat büntetem. És szigorúbb vagyok magamhoz, mint bárki más.
Meg nálam sokszor van az, hogy valakivel megismerkedem, vagy beszélgetek, és időnként bevillan, hogy "jaj már megint de hülye vagyok, nem így kellett volna mondanom, valami mást kellett volna mondanom..." - ennek azért nincsen értelme, mert senki, de senki nem néz téged annyira kritikus szemmel, mint te saját magadat.
Egyébként el kell fogadnod, hogy egy visszahúzódó, bizonytalan személyiség ugyanúgy személyiség, mint egy határozott, extrovertált fajta. Nincsen ezzel baj. Nem csak a magabiztos emberek emberek, illetve nem csak ők lehetnek értékes emberek. Te is lehetsz az. Ne zavarjon, ha valakit elijeszt az, amilyen vagy. Sokszor szembesülünk ezzel. Nem szabad és nem is lehet mindenkinek megfelelni. Így válogatódik ki, hogy ki az, aki érdemes rád. Mert különleges vagy és szerethető, és ha valaki veszi a fáradságot, hogy megismerjen, ezt látni fogja. Aki nem veszi a fáradságot, az meg téged se érdekeljen. Közhelyes, és nem biztos, hogy egyetértesz, de hidd el, ez így van.
Azzal, hogy ilyenek vagyunk, sok pozitív tulajdonság is együttjár egyébként. Amit magamon tapasztalok: empátia, hála, figyelem, sok elmélkedés ahogy másokat figyelek...
Sajnos nemet mondani én sem tudok, erre még nem jöttem rá. Rengetegszer kihasználtak már és én még mindig ugyanolyan hülye vagyok. De talán majd egyszer ezt is megtanulom.
Ne haragudj, hogy ilyen hosszú lett. Ezek a tapasztalataim :D Ha ez segít, vagy te is leírnád amit gondolsz, vagy beszélgetnél, nyugodtan írj privátban. Persze csak ha akarsz. Kíváncsi lennék. :))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!