Kamaszok, mennyire zavar az, ha valaki nektek mondja el a gondjait, bajait, sokat panaszkodik valamiért?

Egy bizonyos határig nem zavar,de ha valaki csak a gondjairól tud beszélni meg arról,hogy az élet sz!r az zavar. Az ilyen emberek azok akiket meglátok és egyből negatív érzés fog el.

Persze ha egy jó barátom,barátnőm van rossz helyzetbe és elmondja a gondjait,nem zavar,szívesen meghallgatom és segítek ha tudok,de ha egy haver,kevésbé ismert ember panaszkodik nekem folyamatosan olyanokról amikhez semmi közöm az egy idő után idegesítő.

Alapból engem nem zavar, mindig szerettem segíteni az embereken.

De ha egy ember már tényleg másról sem tud beszélni, csak az értelmetlen problémáiról, na az nagyon idegesít.

Ha a barátaimról van szó, örülök neki, mert imádok segíteni és kinek segítsen az ember, ha nem a családjának és a barátainak. Őket bármikor meghallgatom, és mellettük vagyok mindig, próbálok nekik segíteni.

Ha nem egy túl közeli barátról van szó, akkor is meghallgatom és próbálok segíteni, mert ilyen vagyok. Azt viszont nem bírom, ha valaki tényleg mindig mindent negatívan lát.

Engem semmilyen határig sem zavarna, csakhogy nem találnak meg az ilyen emberek. Ugyanis odamenni senkihez sem fogok, mert "úgyis ott vannak a barátai". De ha valaki mégis odajön hozzám, akkor nagyon szívesen segítek neki. De ritkán van ilyen, mert elég zárkózott vagyok.

17F